Kemeny, Tomaso: Ady nunc et semper* (Ady nunc et semper in Hungarian)

Ady Endre giunge al verso acceso
e avvia un vasto gorgo
nel corpo della lingua madre;
semprevivo per inquietudini
impareggiabili, magiaro Dioniso
attraversa in foggia rovente
la pianura, la Puszta;
angelo del caos mai cicatrizzato
batte la diana          
sul tamburo del cielo
e migliaia di giovani lo seguono
negli ardenti vortici insurrezionali
i pugni alzando contro
il trono del Signore
dalla testa di porco:
"Siamo pietre lanciate in alto
più di cento volte per colpirti in volto
Tiranno abietto,
ma sempre ricadiamo
nella piccola disgregata
patria nostra".
Fu alle porte della Transilvania
sulle sponde del Sebes, a Nagyvàrad
che Ady incontrò Leda;
si trattennero in forma di falchi
nei luoghi dell'autunno,
amorosi, con le piume arruffate.

Ady Endre a lángra gyúlt versig ér
és hatalmas örvényt sodor
az anyanyelv testébe;
páratlan nyugtalanság örökzöld
költője, a magyar Dionűszosz
égő öltözetben fagyalbokorban kel át
a síkon, a Pusztán;
a soha be nem hegedt káosz
angyalaként
az ég dobján veri
a riadót, és ifjak ezrei követik
a felkelés izzó örvényeiben
öklüket rázva
a disznófejű Nagyúr
trónja felé:
 „Százszor is földobott kő
vagyunk, hogy te orcádra üssünk,
hitvány Zsarnok,
de mindig visszahullunk
szétszóratott
kicsiny hazánkba.”
Erdély kapujában, a Sebes
partjainál, Nagyváradon történt,
hogy Ady meglátta Lédát;
sólyomalakban köröztek
az ősz terein,
szerelmesen, megtépett tollal.
 
 
*Most és mindig