L'infinito (Italian)
Sempre caro mi fu quest'ermo colle, e questa siepe, che da tanta parte dell'ultimo orizzonte il guardo esclude. Ma sedendo e mirando, interminati spazi di là da quella, e sovrumani silenzi, e profondissima quïete io nel pensier mi fingo, ove per poco il cor non si spaura. E come il vento odo stormir tra queste piante, io quello infinito silenzio a questa voce vo comparando: e mi sovvien l'eterno, e le morte stagioni, e la presente e viva, e il suon di lei. Così tra questa immensità s'annega il pensier mio: e il naufragar m'è dolce in questo mare. Source of the quotation | http://www.italialibri.net |
|
A végtelenség (Hungarian)
Mindég szerettem én ezt a puszta halmot
Meg e sövényt, amely a láthatárt
Oly sok helyütt rekeszti tőlem el
De itten ülve, s nézve: rajta túl
Határtalan nagy űrt, mély mély nyúgodalmat
És föld feletti csöndet képzelek,
Mely szívem majdnem összeborzogatja.
S amint a szél átzúg a lombokon,
Én azt az óriási némaságot
E zajjal mérem össze; s az öröklét
Tünik eszembe, s a holt századok
És ez, mely él, s oly hangos. S szellemem
E véghetetlenségben elmerűl,
S habjában édes a hajótörés.
Uploaded by | Sebestyén Péter |
Source of the quotation | https://compilatore.cafeblog.hu/2017/01/ |
|