This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Luzi, Mario: Szerelem-április (Aprile-amore in Hungarian)

Portre of Luzi, Mario

Aprile-amore (Italian)

Il pensiero della morte m’accompagna
tra i due muri di questa via che sale
e pena lungo i suoi tornanti. Il freddo
di primavera irrita i colori,
stranisce l’erba, il glicine, fa aspra
la selce; sotto cappe ed impermeabili
punge le mani secche, mette un brivido.
 
Tempo che soffre e fa soffrire, tempo
che in un turbine chiaro porta fiori
misti a crudeli apparizioni, e ognuna
mentre ti chiedi che cos’è sparisce
rapida nella polvere e nel vento.
 
Il cammino è per luoghi noti
se non che fatti irreali
prefigurano l’esilio e la morte.
Tu che sei, io che sono divenuto
che m’aggiro in così ventoso spazio,
uomo dietro una traccia fine e debole!
 
È incredibile ch’io ti cerchi in questo
o in altro luogo della terra dove
è molto se possiamo riconoscerci.
Ma è ancora un’età, la mia,
che s’aspetta dagli altri
quello che è in noi oppure non esiste.
L’amore aiuta a vivere, a durare,
l’amore annulla e dà principio. E quando
chi soffre o langue spera, se anche spera,
che un soccorso s’annunci di lontano,
è in lui, un soffio basta a suscitarlo.
Questo ho imparato e dimenticato mille volte,
ora da te mi torna fatto chiaro,
ora prende vivezza e verità.
 
La mia pena è durare oltre questo attimo.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttps://poesiainrete.wordpress.com

Szerelem-április (Hungarian)

E szédülten kanyargó hegyi út
kőfalai között hozzám szegődik
a halál gondolata. Színeket
borzongat a tavaszba visszajáró
hideg, összezavaija a mezők
erdők sarjadását, kabát alá
rejtett kezekbe mar, végigdiderget.
 
Vergődő évszak ez, és meggyötör.
Áttetsző örvénybe kever virágot,
kegyetlen látomást - magadban épphogy
megkérdenéd, mi az, s már nyoma sincs,
csak kavargó por, port korbácsoló szél.
 
Ismerős a tájék, merre az út
vezet, de valón túli dolgok
hontalanságot és halált idéznek.
Ki vagy te, s mivé lettem én, ki itt
e szélsöpörte tájon bujdosom,
ember, tűnő nyomokat tapogatva?
 
Valóság lenne, hogy kereslek téged
itt vagy bárhol e földön, hol talán
fel sem imeménk egymást? Mert az élet
oly korszakába értem,
mikor másokban vágyjuk megtalálni
mi sehol, csak magunkban létezik.
A szeretet élni segít, tovább-
élni, megsemmisít, megalkot.
S a szenvedés mélyén ha van remény,
a messziről várt megtartó karok
belülről tartanak - elég remélni.
Százszor megértettem, százszor feledtem,
most újra megviláglik általad
értelme: fénylő, eleven igazság.
 
S jaj, hogy e pillanat nem tart örökké.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationSz. L.

minimap