Medici, Lorenzo de': Farsangi ének (Trionfo di Bacco e Arianna in Hungarian)
|
Trionfo di Bacco e Arianna (Italian)Quant'è bella giovinezza, che si fugge tuttavia! Chi vuol esser lieto, sia: di doman non c'è certezza.
Quest'è Bacco e Arianna, belli, e l'un dell'altro ardenti: perché 'l tempo fugge e inganna, sempre insieme stan contenti. Queste ninfe ed altre genti sono allegre tuttavia. Chi vuol esser lieto, sia: di doman non c'e certezza.
Questi lieti satiretti, delle ninfe innamorati, per caverne e per boschetti han lor posto cento agguati; or da Bacco riscaldati, ballon, salton tuttavia. Chi vuol esser lieto sia: di doman non c'è certezza.
Queste ninfe anche hanno caro da lor essere ingannate: non puon fare a Amor riparo, se non genti rozze e ingrate: ora insieme mescolate suonon, canton tuttavia. Chi vuol esser lieto, sia: di doman non c'è certezza.
Questa soma, che vien drieto sopra l'asino, è Sileno: così vecchio è ebbro e lieto, già di carne e d'anni pieno; se non può star ritto, almeno ride e gode tuttavia. Chi vuol esser lieto, sia: di doman non c'è certezza.
Mida vien drieto a costoro: ciò che tocca, oro diventa. E che giova aver tesoro, s'altri poi non si contenta? Che dolcezza vuoi che senta chi ha sete tuttavia? Chi vuol esser lieto, sia: di doman non c'è certezza.
Ciascun apra ben gli orecchi, di doman nessun si paschi; oggi siam, giovani e vecchi, lieti ognun, femmine e maschi; ogni tristo pensier caschi: facciam festa tuttavia. Chi vuol esser lieto, sia: di doman non c'è certezza.
Donne e giovìnetti amanti, viva Bacco e viva Amore! Ciascun suoni, balli e canti! Arda di dolcezza il core! Non fatica, non dolore! Ciò c'ha a esser, convien sia. Chi vuol esser lieto, sia: di doman non c'è certezza.
|
Farsangi ének (Hungarian)Ó, mi szép az ifjúkor, csak gyorsan elszáll, mindhiába! Vígan élj, gondolj a mára: hátha rosszabb lesz a holnap.
Az idő tűnő s csalóka, így e két tüzes szerelmes, Bacchus s Arianna csókja egyre csattog, egyre nedves. És mindig derült e kedves nimfa-nép is, mindhiába! Vígan élj, gondolj a mára: hátha rosszabb lesz a holnap.
E vidám szatirok itten kedvelik a nimfa-nőket, s utánuk száz ligetben, száz barlangban leskelődnek; Bacchus melegíti őket, ők meg ropják, mindhiába! Vígan élj, gondolj a mára: hátha rosszabb lesz a holnap.
És e nimfák azt se bánják, hogyha néha megcsalatnak: akik Ámort nem kivánják, durvák és vadak maradnak. Most dalolnak és mulatnak elvegyülve mindhiába! Vígan élj, gondolj a mára: hátha rosszabb lesz a holnap.
Ez a vén zsák csacsiháton aki jő, Silénus. Részeg mostan is, dülöng vidámon, bár görnyesztik háj meg évek. Állni nem tud, falni készebb és röhögni, mindhiába! Vígan élj, gondolj a mára: hátha rosszabb lesz a holnap.
Amott meg Midas közelget: mind arany lesz, mit megérint. Kincse van, de mégis szenved, mert a puszta kincs mit ér itt? Az öröm ízét nem érzik, kik szomjaznak mindhiába! Vígan élj, gondolj a mára: hátha rosszabb lesz a holnap.
Most mindenki rámhallgasson, és a holnapot feledje: ifju és vén, férfi s asszony: töltsd e szép napot nevetve, minden gondod félrevetve. Ünnep van ma, mindhiába! Vígan élj, gondolj a mára: hátha rosszabb lesz a holnap.
Sok szép ifju, sok szép donna, éljen Bacchus, éljen Ámor! Énekelve és táncolva szálljon szívetekbe mámor. Félre bú e palotából! Így kell lenni, mindhiába! Vígan élj, gondolj a mára! hátha rosszabb lesz a holnap.
|