Merini, Alda: Vicino al Giordano

Ore perdute invano
nei giardini del manicomio,
su e giù per quelle barriere
inferocite dai fiori,
persi tutti in un sogno
di realtà che fuggiva
buttata dietro le nostre spalle
da non so quale chimera.
E dopo un incontro
qualche malato sorride
alle false feste.
Tempo perduto in vorticosi pensieri,
assiepati dietro le sbarre
come rondini nude.
Allora abbiamo ascoltato sermoni, 
abbiamo moltiplicato i pesci,
laggiù vicino al Giordano,
ma il Cristo non c'era:
dal mondo ci aveva divelti
come erbaccia obbrobriosa.
 
 
Da La Terra Santa, 1984

Eltékozolt órák
a tébolyda kertjeiben,
fel-alá járva a vadvirágok
borította kerítésnél,
mind egy illanó valóság
álmába veszve,
mit hátunk mögé dobott
ki tudja milyen kiméra.
Találkozás után pedig
mosolyog pár beteg
a hamis ünnepeken.
Örvénylő gondolatokba veszett idő,
miket a rács zár körbe
akár meztelen fecskéket.
Akkor meghallgattuk a beszédeket,
megsokszoroztuk a halat,
ott lenn, a Jordánhoz közel,
de Krisztus nem volt ott:
kitépett minket a világból,
mint valami gyalázatos gazt.
 
 
A Szentföld-ből