Michelangelo, Buonarroti: Rime 80. (I' mi credetti, il primo giorno ch'io)
Rime 80. (I' mi credetti, il primo giorno ch'io) (Italian)I’ mi credetti, il primo giorno ch’io mira’ tante bellezze uniche e sole, fermar gli occhi com’aquila nel sole nella minor di tante ch’i’ desio.
Po’ conosciut’ho il fallo e l’erro mio: ché chi senz’ale un angel seguir vole, il seme a’ sassi, al vento le parole indarno isparge, e l’intelletto a Dio.
Dunche, s’appresso il cor non mi sopporta l’infinita beltà che gli occhi abbaglia, né di lontan par m’assicuri o fidi,
Che fie di me? qual guida o qual scorta fie che con teco ma’ mi giovi o vaglia, s’appresso m’ardi e nel partir m’uccidi?
|
Rímek 80. (Mikor először megláttam szépséged) (Hungarian)Mikor először megláttam szépséged: ájtatosan csodáltalak és hosszan; már-már azt képzeltem: sassá változtam, aki puszta szemmel az égbe nézhet.
Ráébredtem: a gőg hozta rám mindezt, mert szárny nélkül elérni az egekben lebegő angyalt éppoly lehetetlen, mint értelemmel megismerni Istent.
Ha maradhatnék vakító szépséged mellett, mely roppant fényével betölt: boldog lennék. Ha nem, mit ér az élet?
Nem szült még oly erős testőrt e föld, ki tőled meg tud védeni. Elégetsz, mikor velem vagy; ha elmégy, megölsz.
|