This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Montale, Eugenio: Bassa Marea

Portre of Montale, Eugenio

Bassa Marea (Italian)

Sere di gridi, quando l'altalena

oscilla nella pergola d'allora

e un oscuro vapore vela appena

la fissità del mare.

 

Non più quel tempo. Varcano ora il muro

rapidi voli obliqui, la discesa

di tutto non s'arresta e si confonde

sulla proda scoscesa anche lo scoglio

che ti portò primo sull'onde.

 

Viene col soffio della primavera

un lugubre risucchio

d'assorbite esistenze; e nella sera,

negro vilucchio, solo il tuo ricordo

s'attorce e si difende.

 

S'alza sulle spallette, sul tunnel più lunge

dove il treno lentissimo s'imbuca.

Una mandria lunare sopraggiunge

poi sui colli, invisibile, e li bruca.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://zionemo.splinder.com/post/19749789

Apály (Hungarian)

Kiáltások estéi, míg a hinta

le-föl repül a hajdani lugasban,

s a dermedt tengerárt alig borítja

sötétlő párafátyol.

 

Hol az az idő? Rézsút csapnak által

szárnyvillanások a falon, nem áll meg

mindennek apadása, s egybeolvad

a süllyedő part és a szirt, hol egykor

fölötte álltál a haboknak.

 

Jön, a tavasz fuvallatával egyben,

fölszívott életeknek

szomorú örvénylése; és az estben,

sötét folyondár, csak emléked árnya

vonaglik védekezve.

 

Gátakra kúszik, hosszú alagútra,

ahová a vonat bebújni késik.

Láthatatlan holdbéli nyáj vonul a

dombokon át, s mindent lelegelészik



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap