Negri, Ada: Nevicata

Sui campi e su le strade

Silenzïosa e lieve,

Volteggiando, la neve

Cade.

Danza la falda bianca

Ne l'ampio ciel scherzosa,

Poi sul terren si posa

Stanca.

In mille immote forme

Sui tetti e sui camini,

Sui cippi e nei giardini

Dorme.

Tutto dintorno è pace:

Chiuso in oblìo profondo,

Indifferente il mondo

Tace....

Ma ne la calma immensa

Torna ai ricordi il core,

E ad un sopito amore

Pensa.

Utcákra és terekre

szálldos a könnyű, halk hó,

szitál és leng kavargó

pelyhe.

A végtelent söpörve

táncol, újra meg újra,

végül fáradtan hull a

földre.

Az álmos arcú nagy sík

fölött halotti formán,

tetők, kémények ormán,

alszik.

A csend világa áll ma.

Kinyújtózik a földön

felejtő, nemtörődöm

álma.

De a mély nyugalomból

a szív, emlékre kelve,

egy hamvadt szerelemre

gondol.