Novaro, Angiolo Silvio: I doni
I doni (Italian)Primavera vien danzando vien danzando alla tua porta Sai tu dirmi che ti porta?
Ghirlandette di farfalle, campanelle di vilucchi, quali azzurre, quali gialli; e poi rose, a fasci e a mucchi.
E l'estate vien cantando, vien cantando alla tua porta. Sai tu dirmi che ti porta?
Un cestel di bionde pesche vellutate, appena tocche, e ciliege lustre e fresche, ben divise a mazzi e a ciocche.
Vien l'autunno sospirando, sospirando alla tua porta. Sai tu dirmi che ti porta?
Qualche bacca porporina, nidi vuoti, rame spoglie, e tre gocciole di brina, e un pugnel di morte foglie.
E l'inverno vien tremando, vien tremando alla tua porta. Sai tu dirmi che ti porta?
Un fastel d'aridi ciocchi, un fringuello irrigidito; e poi neve neve a fiocchi e ghiacciuoli grossi un dito.
La tua mamma vien ridendo. vien ridendo alla tua porta, sai tu dirmi che ti porta?
Il suo vivo e rosso cuore, e lo colloca ai tuoi piedi, con in mezzo ritto un fiore: Ma tu dormi e non lo vedi.
|
Az ajándékok (Hungarian)Tavasz táncol a küszöbön, ajtódon halkan bekopog. Elmondanád hogy mit hozott?
Pillangók víg füzéreit, csengettyűző pici szulákot és szórva színes szirmait rózsát s rengeteg vadvirágot.
A daloló nyár errejön, ajtódon vígan bekopog. Elmondanád hogy mit hozott?
Háncsból font könnyű kosarában bársonyos, szőke kajszikat, fénylő cseresznyét garmadával, és friss meggyet is tartogat.
Az ősz sóhajtva beköszön, Ajtódon sírva bekopog. Elmondanád hogy mit hozott?
Az ősz bíbor bogyóit hozza, tar ágat, üres fészkeket s ősz szálait hajadba fonva hullat sok fonnyadt levelet.
A tél is jön már remegőn, Ajtódon fázósan kopog. Elmondanád hogy mit hozott?
Tuskókat, rőzseköteget, kismadarat, mely megfagyott szállingózó hópelyheket s ezer villogó jégcsapot.
Anyácskád is jön nevetőn és mosolyogva bekopog. Elmondanád hogy mit hozott?
Elhozta szép, piros szívét s leteszi lábaid előtt. Virág díszíti közepét - de alszol s meg se látod őt.
|