Pagliarani, Elio: Előadás a fizikáról (Lezione di fisica in Hungarian)
Lezione di fisica (Italian)(a Elena)
Cominciò studiando il corpo nero Max Planck all’inizio del secolo (dispute se era il principio o la fine del secolo), le radiazioni del corpo nero nella memoria del 14 dicembre 1900 bisognava supporre che quanti d’azione fossero alla base
dell’energia moltiplicata per il tempo Elena oh le sudate carte la luce è una gragnuola di quanti, provo a dirti che esiste opposizione fra macrofisica e microfisica che il mondo atomico delle particelle elementari è studiato dalla meccanica quantistica – scuola di Copenaghen -
e da quella ondulatoria del principio di Broglie che ben presto i fisici si accorsero come le due nuove meccaniche benché basate su algoritmi differenti siano in sostanza equivalenti: entrambe negano negano che possano esistere precisi rapporti di causa e effetto affermando che non si può aver studio di un oggetto senza modificarlo la luce che piomba sull’elettrone per illuminarlo
E io qui sto e io qui sto Elena in gabbia e aspetto il suono di un oggetto la comunicazione dell’effetto su te, delle modifiche Non sono io che ti tradisco, chi ti prende alla gola è la tua amica la vita Io cosa vuoi se tiene duro il muscolo cardiaco è ormai provato che sono una pellaccia, mi tingerò i capelli Einstein piuttosto e la sua chioma, te lo immagini quando dovette prendere la penna scrivendo a Roosevelt ” Caro presidente, facciamola l’atomica sennò i nazi” l’azione dell’energia dell’energia moltiplicata per il tempo l’epistassi anzi il sangue dal naso, diceva Pasquina alla tua età, il sangue dal naso che ti libera
Se si vuol sapere se A è causa dell’effetto di B se il microggetto in sé è in conoscibile se l’onda di Broglie per i fisici di Copenaghen non è altro che l’espressione fisica della probabilità posseduta dalla particella di trovarsi in un luogo piuttosto che in un altro onda cioè generata dalla mancanza di un rigoroso nesso causale in microfisica Perciò l’atomica per la legge dei grandi numeri la probabilità tende alla certezza Perciò l’atomica
Poi la teoria dell’onda pilota e quella, così cara al nostro tempo della doppia soluzione, e se esiste il microggetto in sé, se la materia può risponderci con un comportamento statistico Dio gioca ai dadi
con l’universo? E se la terra ne dimostrasse il terrore? Non gridare non gridare che ti sentono non è niente mentre graffio una poltrona Herman Kahn ha già fatto la tabella delle possibili condizioni postbelliche, sicché i 160 milioni di decessi in casa sua non sarebbero la fine della civiltà, il periodo necessario per la ripresa economica sarebbero 100 anni; va da sé che esiste, egli scrive, un ulteriore problema quello cioè se i sopravissuti avranno buone ragioni per invidiare i morti
Quanta gioia mi dai quando ti stufi di me, quando mi dici se scriverai di me dirai di gioia e che sia gioia attiva, trionfante, che sia una barzelletta spinta, magari L’odore delle erbe di campagna nel piatto da Cesaretto ruchetta pimpinella un’insalata d’erbe della terra tenere espansive degli umori il cielo di qui che interviene sulla gente compresente orizontale e tu e tu ognuno cui ti inviti a ballare ti accende gli occhi e si fa bello e cresce vino rosso capriole con lancio di cuscini nella mia stanza
Ma cosa credi che non sia stufo anch’io di coabitare con me la mia faccia la mia pancia anche in noi c’è dentro la voglia di riassuefarci alla gioia, affermare la vita col canto e invece non ci basta nemmeno dire no che salva solo l’anima ci tocca vivere il no misurarlo coinvolgerlo in azione e tentazione perché l’opposizione agisca da opposizione e abbia i suoi testimoni.
|
Előadás a fizikáról (Hungarian)Elenának
Max Planck-kal kezdődött, aki a század kapujában (vitatják, századelő vagy századvég volt) tanulmányozta a fekete testet, a fekete test sugárzását; cikkében 1900. december 14-én fel kellett tételeznie, hogy hatáskvantumok,
szorozva az idővel az energia épitőkövei Ó Elena, az izzadságitatta papír; a fény a kvantumok zápora; szívesen megmagyaráznám neked, hogy a makrofizika ellentmond a mikrofizikának, hogy az atomok és elemi részecskék világát vizsgálja a kvantum-mechanika – a koppenhágai iskola –
és de Broglie herceg hullám-mechanikája; hogy a fizikusok gyorsan rájöttek: mindkét tanítás, noha különböző algoritmusra épül, alapjában ugyanazt jelenti; mindkettő tagadja, tagadja, hogy ok és okozat közt világos kapcsolat áll fenn, mindkettő hangsúlyozza: nem lehet vizsgálni a tárgyat hogy az meg ne változzék közben, így a fényt se, amely kigyújtja az elektronokat, ha beléjük ütközik
És itt vagyok én, Elena, itt vagyok fogva, várom a tárgy csendülését, valami felismerhető hatást terajtad, változásokat Nem én csallak meg téged, barátnőd, az élet ragadja meg torkod Én – mit akarsz ha a szívizom megáll, bebizonyították, vastagbőrű az ember – én inkább Einstein-hajat festetnék magamnak; képzeld csak el sörényét, mikor meg kellett ragadnia a tollat, hogy Rooseveltnek írjon „Kedves Elnök Úr, elkészítjük az atombombát, majd megmutatjuk a náciknak", az energia hatását, az energiát, szorozva az idővel, és a fordulópontot, vagy inkább az orrvérzést, így mondta Pasquina a te korodban, az orrvérzést, amitől megkönnyebbülsz.
Mivel az ember tudni akarja, vajon A az oka B okozatnak, vajon a kvantum-ugrást, mint olyant megismerheti-e, vajon a Broglie-féle hullám a koppenhágai fizikusoknak nem jelent mást, mint annak a fizikai valószínűségnek kifejezését, tehát hogy egy részecske inkább ebben, mint abban a hullámban található, mert a mikrofizika nem ismeri a szigorú oki kapcsolatot: Innen az atombomba; A nagy számok törvénye alapján a valószínűség a bizonyossal határos: Innen az atombomba
Aztán a vezető hullám elmélete és a kettős megoldásé, amit korunk annyira kedvel; továbbá vajon a kvantumugrás, mint olyan, létezik-e, vajon felel az anyag és statikusan viselkedik-e Kockázik-e Isten
és a mindenség a tét? S ha a föld azt mutatja, hogy retteg? Csak nyugalom, ne kiálts, hogy meghallgassanak, nincs semmi, mialatt a karosszéket kaparásztam, Hermann Kohn kiszámította már, milyen életfeltételek várnak ránk a háború után: 160 millió halott, ki-ki a házában, nem jelenti még a civilizáció végét, 100 év kell, hogy kiheverjük gazdaságilag; magától értetődik, így írja, hogy végül is fel kell tenni a kérdést, nem lesz-e az élőknek alapos okuk arra, hogy irigyeljék a holtakat
Mennyi örömöt adsz nekem, ha tőlem merülsz ki, ha azt mondod, hogy írni szeretnél örömödben, amelyet miattam érzel, és a tevékeny, győzelmes gyönyör miatt is, esetleg csak hirtelen tréfás ötletből Mezei füvek illata a tányéron Cesarettónál, egy felkunkorodott pimpernell, saláta a föld nedvtől duzzadó füveiből, egünk, mely az itt megjelent félvilágra derül és te, és újra csak te, mindenki, aki táncra kér, szemedben tüzet gyújt, és az idő szép, érik a vérszínű szőlő Párnacsaták a szobámban
Csak nem hiszed, hogy fáradt vagyok, mert magammal, az arcommal, a hasammal együtt kell lakoznom bennünk is él a kívánság, újra érezni a kéjt, az életet énekkel igenelni és közben nem elég nemet mondani, az csak a lelket menti meg, a nemet élni kell, mércévé tenni, szavakba és kísérletekbe pólyálni hogy az ellenállás ellenállásnak hasson és megtalálja tanúit.
|