Pagliarani, Elio: Umilmente confesso che sono mortale

Umilmente confesso che sono mortale

atteggiato come bambino avanti al tabernacolo

o dopo la scommessa col Signore che perdevo regolarmente

ma con altra voce e schiena di serpente

con voce roca dolce suadente a schiena di serpente

du quando chiedo soldi, soldi in prestito

e tiro avanti un pasto – confesso che so di morire

ma adesso lasciami stare, o quante cose ti firmo che scade domani

ma adesso lasciami stare, ho mangiato, e mi pento di tutti i peccati.

Alázatosan megvallom halandó vagyok

állok mint kisfiú az oltár előtt

aki fogadtam az Úrral és mindig-mindig veszítettem

de most már más hangon kígyóhátként hajlón

rekedt nyájas behízelgő hangon kígyóhátún

mint amikor pénzt kérek pénzt kölcsön

és sikerül egy ebédet kicsalnom – megvallom tudom hogy meghalok

de most hagyj békén ó mi mindent alá nem írok ami holnap esedékes

de most hagyj békén ettem megbánom minden bűnömet.