This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Pascoli, Giovanni: Il naufrago

Portre of Pascoli, Giovanni

Il naufrago (Italian)

I

Il mare, al buio, fu cattivo. Urlava

sotto gli schiocchi della folgore! Ora

qua e là brilla in rosa la sua bava.

 

Intorno a mucchi d'alga ora si dora

la bava sua lungi da lui. S'effonde

l'alito salso alla novella aurora.

 

Vengono e vanno in un sussurro l'onde.

Sembra che l'una dopo l'altra salga

per veder meglio. E chiede una, risponde

 

l'altra, spiando tra quei mucchi d'alga...

 

II

- Chi è? Non so. Chi sei? Che fai? Più nulla.

Dorme? Non so. Sì: non si muove. E il mare

perennemente avanti lui si culla.

 

Noi gli occhi aperti ti baciamo ignare.

Che guardi? Il vento ti spezzò la nave?

Il vento vano che, sì, è, né pare?

 

E tu chi sei? Noi, quasi miti schiave,

moviamo insieme, noi moriamo insieme

costì con un rammarichìo soave...

 

Siamo onde, onda che canta, onda che geme...

 

III

Tu guardi triste. E dunque tua forse era

la voce che parea maledicesse

nell'alta notte in mezzo alla bufera!

 

Noi siamo onde superbe, onde sommesse.

Onde, e non più. L'acqua del mare è tanta!

Siamo in un attimo, e non mai le stesse.

 

Ora io son quella che già là s'è franta.

E io già quella ch'ora là si frange.

L'onda che geme ora è lassù, che canta;

 

l'onda che ride, ai piedi tuoi già piange.

 

IV

Noi siamo quello che sei tu: non siamo.

L'ombre del moto siamo. E ci son onde

anche tra voi, figli del rosso Adamo?

 

Non sono. È il vento ch'agita, confonde,

mesce, alza, abbassa; è il vento che ci schiaccia

contro gli scogli e rotola alle sponde.

 

Pace! Pace! È tornata la bonaccia.

Pace! È tornata la serenità.

Tu dormi, e par che in sogno apra le braccia.

 

Onde! Onde! Onda che viene, onda che va...



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.fondazionepascoli.it

A hajótörött (Hungarian)

I

A tenger éjjel háborgott dühödten.

Feljajdult, ha a villám lecsapott!

De virradt, s habja rózsállt már a ködben.

 

Algák halmát az aranyló habok

elöntik messze partokon, s a hajnal

árasztja szerte a sós illatot.

 

A sok-sok hullám jön s megy tompa zajjal.

S hogy lásson jól, egymást tiporja mind.

Az egyik kérdez, és felelve nyargal

 

a másik, s az algák közt széttekint...

 

II

– Ki ez? Ki tudja. Mondd, ki vagy te? Semmi.

Alszik? Talán. Nem mozdul. És a hab

ringó ölén fog mindig már pihenni.

 

Szemed csókoljuk s nem tudjuk, ki vagy.

Mit bámulsz? Elsüllyedt hajód a szélben?

A szélben, mely csak üres fuvalat?

 

Ki vagy? Mi rabszolgák, kik észrevétlen

együtt nyüzsgünk, s úgy hullunk holtan el,

halk jajjal, mert számunkra nincs remény sem...

 

Habok vagyunk: s ki nyög, ki énekel...

 

III

Te mélán nézel. A te hangod volt tán,

mely átkozódott rémülten s vadul,

amíg az éjben őrjöngött az orkán!

 

Habok vagyunk: ki szolga és ki úr.

Habok csupán. S a tenger véghetetlen!

Létünk csak percnyi, s folyton alakul.

 

Most az vagyok, ki máris szertefreccsen.

S én az, ki éppen torpan, omlik ott.

Hullám, ki nyög s dalol egy röpke percben,

 

ki fent nevet, s lábadnál már zokog.

 

IV

Mi úgy vagyunk, ahogy te: nem vagyunk. Csak

a mozgás árnya életünk. S vajon

az ember is nem mása-e habunknak?

 

Én nem vagyok. A szél emel s lenyom,

kergetve űz, s szétzúz a messzi szirten,

vagy hajszol, görget sima partokon.

 

Ó béke, béke ! Csendes végre minden!

Ó béke! S fényben úszik már a hegy.

Te alszol, és karod szétnyílik itt lenn.

 

Hullámok vagytok mind ! S ki jön, ki megy...



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

Related videos


minimap