Pascoli, Giovanni: A mennydörgés (Il tuono in Hungarian)

E nella notte nera come il nulla,

a un tratto, col fragor d'arduo dirupo

che frana, il tuono rimbombò di schianto:

rimbombò, rimbalzò, rotolò cupo,

e tacque, e poi rimareggiò rinfranto,

e poi vanì. Soave allora un canto

s'udì di madre, e il moto di una culla.

S az éjben, mely a semminél sötétebb,

hirtelen mintha magas szikla orma

omolna, mennydörgés morajlik hosszan,

dördül, dübörög, visszhangzik dohogva,

aztán elül, szétzúzva marad ottan

s megsemmisül. Most bölcső nesze moccan,

s egy anya ajkán halkan száll az ének.