Pascoli, Giovanni: Ultimo sogno
Ultimo sogno (Italian)Da un immoto fragor di carrïaggi ferrei, moventi verso l'infinito tra schiocchi acuti e fremiti selvaggi... un silenzio improvviso. Ero guarito.
Era spirato il nembo del mio male in un alito. Un muovere di ciglia; e vidi la mia madre al capezzale: io la guardava senza meraviglia.
Libero!... inerte sì, forse, quand'io le mani al petto sciogliere volessi: ma non volevo. Udivasi un fruscio sottile, assiduo, quasi di cipressi;
quasi d'un fiume che cercasse il mare inesistente, in un immenso piano: io ne seguiva il vano sussurrare, sempre lo stesso, sempre più lontano.
|
Utolsó álom (Hungarian)Vas társzekerek szörnyű, szakadatlan zörgése a végtelen peremén, veszett menet, mely nyög, s bömbölve csattan... Majd hirtelen csend. S meggyógyultam én.
Egy pillantás alatt akár a felleg, szétszállt bajom. S aztán kinyílt szemem: anyámat láttam ott a párna mellett, de nem csodálkoztam többé ezen.
Szabad voltam!... Még ernyedt s kába, persze, hogy mellemről lefejtsem a kezem: de nem kívántam. S úgy tűnt, mintha messze halk ciprusok zsongnának szüntelen;
minthogyha egy folyó tág rétre törve nem létező tengert keresne csak: s én hallanám, hogy zúg meddőn, örökre, egyformán mindig s egyre távolabb.
|