Pavese, Cesare: Verrà la morte e avrà i tuoi occhi

Verrà la morte e avrà i tuoi occhi-

questa morte che ci accompagna

dal mattino alla sera, insonne,

sorda, come un vecchio rimorso

o un vizio assurdo. I tuoi occhi

saranno una vana parola,

un grido taciuto, un silenzio.

Così li vedi ogni mattina

quando su te sola ti pieghi

nello specchio. O cara speranza,

quel giorno sapremo anche noi

che sei la vita e sei il nulla

Per tutti la morte ha uno sguardo.

Verrà la morte e avrà i tuoi occhi.

Sarà come smettere un vizio,

come vedere nello specchio

riemergere un viso morto,

come ascoltare un labbro chiuso.

Scenderemo nel gorgo muti.

A te szemeiddel érkezik a halál,

ez a halál, mely reggeltől estig

elkísér bennünket, álmatlan,

süket, mint egy régi lelkifurdalás

vagy mint egy esztelen szenvedély.

Egy hiábavaló szó lesz a szemed,

egy elfolytott sikoly, egy csend.

Így fogod magadat látni

minden reggel mikor a tükör

fölé hajolsz. Oh, kedves remény,

a napon mi is tudni fogjuk, hogy

te vagy az élet és a nagy semmi.

A halál mindenkire szán egy tekintetet.

A te szemeiddel érkezik a halál.

Olyan lesz mint lemondani

egy szenvedélyről, mint egy halott

arcot látni kiemekedni a tükörből,

mint hallgatni néma ajkakat.

Némán fogunk az örvényben elmerülni.