Petrarca, Francesco: XLVIII (Ha tűz tüzet nem oltott még ki) (Canzoniere - XLVIII (Se mai foco per foco non si spense) in Hungarian)

Se mai foco per foco non si spense,

né fiume fu già mai secco per pioggia,

ma sempre l'un per l'altro simil poggia,

et spesso l'un contrario l'altro accense,

Amor, tu che' pensier' nostri dispense,

al qual un'alma in duo corpi s'appoggia,

perché fai in lei con disusata foggia

men per molto voler le voglie intense?

Forse sí come 'l Nil d'alto caggendo

col gran suono i vicin' d'intorno assorda,

e 'l sole abbaglia chi ben fiso 'l guarda,

cosí 'l desio che seco non s'accorda,

ne lo sfrenato obiecto vien perdendo,

et per troppo spronar la fuga è tarda.

Ha tűz tüzet nem oltott még ki eddig,

s folyóvizet sem szárított ki zápor

s két egynemű nől egy a másikától,

sőt láng ellentétek közt is szülemlik;

ki által egy lélek két testbe rejlik,

te, gondolataink vezére, Ámor,

mért hűtöd azt le - furcsán - mámorából,

bár szenvedélye szüntelen növekszik?

Talán miként a Nílus vízesése

süketté tesz mindenkit közelében,

s elkáprázik, ki szembenéz a nappal:

a vágyat is mértéktelen hevében

lankasztja végül gát-nem-ismerése,

s késik, ki túl-túl sarkantyúzva nyargal.