Petrarca, Francesco: XXXIII (Keleten már lángolt…) (XXXIII (Già fiammeggiava l'amorosa stella) in Hungarian)
XXXIII (Già fiammeggiava l'amorosa stella) (Italian)Già fiammeggiava l'amorosa stella per l'oriente, et l'altra che Giunone suol far gelosa nel septentrione, rotava i raggi suoi lucente et bella;
levata era a filar la vecchiarella, discinta et scalza, et desto avea 'l carbone, et gli amanti pungea quella stagione che per usanza a lagrimar gli appella:
quando mia speme già condutta al verde giunse nel cor, non per l'usata via, che 'l sonno tenea chiusa, e 'l dolor molle;
quanto cangiata, oimè, da quel di pria! Et parea dir: Perché tuo valor perde? Veder quest'occhi anchor non ti si tolle.
|
XXXIII (Keleten már lángolt…) (Hungarian)
Keleten már lángolt a szerelemnek szép csillaga, és az északra szálló fényes szekér, a hét csillagból álló, sugarakat lövelve elkerengett,
rokkához kelt anyó, amint derengett, s borzas mezítláb fújta a parázsló szenet: itt volt a szeretőkre váró bús óra, melyben sírnak és merengenek.
Ekkor tűnt fel már-már halott Reményem szívemben, és nem a szokásos úton, mit álom zár s a nedvesujju bánat.
Mennyire más volt, mint valaha régen! Ne félj! - mintha így szólott volna súgón - még láthatod szemem s megnyílni számat.
|