This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Poliziano, Angelo: La ballata delle rose

Portre of Poliziano, Angelo

La ballata delle rose (Italian)

Io mi trovai fanciulle, un bel mattino

Di mezzo maggio in un verde giardino.

Eran d'intorno violette e gigli

Fra l'erba verde, e vari fior novelli

Azzurri e gialli, candidi e vermigli;

Ond'io porsi la mano a còr di quelli

Per adornare i miei biondi capelli

E cinger di ghirlanda il vago crino.

Io mi trovai fanciulle, un bel mattino

Di mezzo maggio in un verde giardino.

 

Ma poi ch'io ebbi pien di fiori un lembo,

Vidi le rose e non pur d'un colore :

Io corsi allor per empier tutto il grembo,

Perch'era si soave il loro odore

Che tutto mi sentii destare il core

Di dolce voglia e d'un piacer divino.

Io mi trovai fanciulle, un bel mattino

Di mezzo maggio in un verde giardino.

 

Io posi mente a quelle rose allora:

Mai non vi potrei dir quant'eran belle-

Quale scoppiava dalla boccia ancor.

Quali erano un po' passe, e qual novelle.

Amor mi disse allor : - Và còi di quelle

Che più vedi fiorite in su lo spino.-

Io mi trovai fanciulle, un bel mattino

Di mezzo maggio in un verde giardino.

 

Quando la rosa ogni sua foglia spande,

Quand'è più bella, quand'è più gradita,

Allora è buona a mettere in Ghirlande,

Prima che sua bellezza sia fuggita:

Sicché, fanciulle, mentre è più fiorita

Cogliam la bella rosa del giardino.

Io mi trovai fanciulle, un bel mattino

Di mezzo maggio in un verde giardino.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.lettereadioealluomo.com

A rózsák (Hungarian)

Bizony, lánykák, egy május fényű reggelen

a kertben jártam, s nem tudom, mi volt velem:

köröskörül hűs liljomok, lágy ibolyák,

nedves bimbók, mint szelíded virágszivek,

zöldellt a fű és bíbort rügyeztek a fák –

hát még a sárga, égkék, patyolat színek!

Fejemre most – gondoltam – koszorút kötök:

de azt sem tudtam, merre nyújtsam a kezem –

Bizony, lánykák, egy május-fényű reggelen

a kertben jártam, s nem tudom, mi volt velem.

 

Mikor virággal ékitettem már ruhám,

s szirmok füze díszítette homlokom:

árnyalt szinekben rózsa-erdő várt reám,

odafutottam megrakodni gazdagon;

szivembe édes illatuktól vágy osont,

s epesztve kínzott, – mily sóváran, Istenem!

Bizony, lánykák, egy május fényű reggelen

a kertben jártam, s nem tudom, mi volt velem.

 

Soha, leánykák, nektek el nem mondhatom,

mily önfeledten s részegül dülöngtem ott,

míg lelkemben hömpölygött illat-illaton:

ah! mennyi bimbó, mennyi feslő s elnyilott,

mennyi virág! – S Ámor fülembe suttogott:

A szépjét szedd, s ne bánd, ha tüske közt terem.

Bizony, lánykák, egy május fényű reggelen

a kertben jártam s nem tudom, mi volt velem.

 

Mikor a rózsa tele színben tündököl

és május fénye andalítja tág fejét,

mikor a legszebb virágában nyíl, fesel

és gyönge szépsége nem illant tova még:

akkor fonjatok, lánykák, belőle füzért,

hogy illatozzék ifju fürtjeiteken. –

Bizony, lánykák, egy május fényű reggelen

a kertben jártam, s nem tudom, mi volt velem.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap