Pugliese, Giacomino: Szerelmes történet (La dolce cera piasente in Hungarian)
La dolce cera piasente (Italian)La dolce cera piasente e li amorosi sembianti lo cor m’allegra e la mente quando le sono davanti. Sì volentieri la veio quella cui ëo amai, la bocca ch’ëo basai ancor l’aspetto e disio.
L’aulente bocca e le menne de lo petto le toccai a le mie bracia la tenne; basando m’adomandai: «Messere, se ve n’ate a gire, non faciate adimoranza, che non è bona usanza lassar l’amore e partire».
Alotta ch’eo mi partivi e dissi: «A Deo v’acomando!», la bella guardò inver’ mevi sospirando e lagrimando. Tant’erano li sospiri ch’a pena mi rispondea e la dolce donna mia non mi lassava partire.
Io no fuivi sì lontano che ’l mio amor v’obriasse né non credo che Tristano Ysaotta tanto amasse. Quando vegio l’avenente infra le donne aparere, lo cor mi trae di martiri e ralegrami la mente.
|
Szerelmes történet (Hungarian)Az édesség s a kellem láttára drága képén vidúl a szív s a szellem – csak lássam újra még én! Elnézem, nézdegélem, kit úgy szerettem, ajkát, mit csókoltam – no, majd ád új csókot, úgy remélem!
Szagos száját s a mellét kerestem, s ő karomban megbújva – csókos emlék! - így kérlelt még azonban: – Uram, ha útra kelne, útját sietve járja! mert az már mégse járja: ölel, s már elszelelne!
Hát úgy is lett. Hogy mentem, szólván: „az Isten áldjon" – úgy nézett rám a szentem, sóhajtva, sírva, fájón. Szeme, mit könny feresztett, intett szavamra választ; mely tőle messze választ, utamra úgy eresztett.
De messzeség sem old hát el tőled, nem feledlek: mint Trisztán sem Izoldát, szerelmem, úgy szeretlek! S ha dámák közt e Kellem megint felém közelget – megváltja majd e lelket, s vidúl e szív s e szellem.
|