This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Quasimodo, Salvatore: 1944. január 19. (19 gennaio 1944 in Hungarian)

Portre of Quasimodo, Salvatore
Portre of Képes Géza

Back to the translator

19 gennaio 1944 (Italian)

Ti leggo dolci versi d’un antico,

e le parole nate fra le vigne,

le tende, in riva ai fiumi delle terre

dell’est, come ora ricadono lugubri

e desolate in questa profondissima

notte di guerra in cui nessuno corre

il cielo degli angeli di morte,

e s’ode il vento con rombo di crollo

se scuote le lamiere che qui in alto

dividono le logge, e la malinconia

sale dei cani che urlano dagli orti

ai colpi di moschetto delle ronde

per le vie deserte. Qualcuno vive.

Forse qualcuno vive. Ma noi, qui,

chiusi in ascolto dell’antica voce,

cerchiamo un segno che superi la vita,

l’oscuro sortilegio della terra

dove anche fra le tombe di macerie

l’erba maligna solleva.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.qforum.it/poesia/540-poesie-di-salvatore-quasimodo.html

1944. január 19. (Hungarian)

Egy régi költő verseit olvasom

neked: szőlők közt született édes szavakat,

az ablakredőnyök, a keleti földek folyópartjain

ó, milyen gyászosan csüngenek most, milyen

vigasztalanul ezen a mélységesen mély

háborús éjen, amikor senki sem

járja be a halál-angyalok égboltját,

és rombolva robog a szél, rázza

az erkélyek vaslemez-válaszfalait,

és felriadt kutyák panaszos vonítása

száll fel a kertekből az elhagyatott

utakon haladó járőrök

puskalövéseire. Valaki él.

Talán valaki él. De mi, itt,

bezárva a körbe, lessük a bűvös igét,

egy jelet keresünk, mely felülmúlja az életet:

várjuk, mikor villan rejtett intése a földnek,

hol még a romhalmaz-sírok között is

a mérges fű fénybe emeli virágát.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap