Quasimodo, Salvatore: Nap nap után (Giorno dopo giorno in Hungarian)

Giorno dopo giorno: parole maledette e il sangue

e l'oro. Vi riconosco, miei simili, o mostri

della terra. Al vostro morso è caduta la pietà,

e la croce gentile ci ha lasciati.

E piú non posso tornare nel mio eliso.

Alzeremo tombe in riva al mare, sui campi dilaniati,

ma non uno dei sarcofaghi che segnano gli eroi.

Con noi la morte ha piú volte giocato:

s'udiva nell'aria un battere monotono di foglie,

come nella brughiera se al vento di scirocco

la folaga palustre sale sulla nube.

Nap nap után: átkozott szavak és vér

és arany. Rátok ismerek, hozzám hasonlók,

földünk szörnyei. Harapástoktól dőlt le a pietà

és hagyott el minket a szelíd kereszt.

És többé nem térhetek vissza az elíziumba.

Sírokat hantolunk a folyóparton és a dúlt mezőkön,

de egy szarkofágot sem, hol hősök pihennek.

Többször játszott velünk a halál:

levelek monoton zörgése hallatszott

a légben, mint a bozótban, mikor hőség idején

felhőkbe röppen a mocsári szárcsa.