Quasimodo, Salvatore: Nap nap után (Giorno dopo giorno in Hungarian)

Giorno dopo giorno: parole maledette e il sangue

e l'oro. Vi riconosco, miei simili, o mostri

della terra. Al vostro morso è caduta la pietà,

e la croce gentile ci ha lasciati.

E piú non posso tornare nel mio eliso.

Alzeremo tombe in riva al mare, sui campi dilaniati,

ma non uno dei sarcofaghi che segnano gli eroi.

Con noi la morte ha piú volte giocato:

s'udiva nell'aria un battere monotono di foglie,

come nella brughiera se al vento di scirocco

la folaga palustre sale sulla nube.

Nap nap után: elátkozott szavak és a vér

és az arany. Felismerlek benneteket, hozzám hasonlók,

ó, föld szörnyei. Harapásotoktól elesett a kegyesség,

és a jóságos kereszt elhagyott bennünket.

És már nem térhetek vissza áldott szigetemre.

Emeljünk sírokat a tenger partján, a szétmarcangolt mezőkön,

de ne díszes kőkoporsókat, amik jelzik a hősöket.

Velünk több ízben játszott a halál:

levelek egyhangú suhogása töltötte be a levegőt,

mint mikor a köves pusztán a sirokkó sóhajára

szárcsa repül fel a fellegekig.