This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Quasimodo, Salvatore: I ritorni

Portre of Quasimodo, Salvatore

I ritorni (Italian)

Piazza Navona, a notte, sui sedili
stavo supino in cerca della quiete,
e gli occhi con rette e volute di spirali
univano le stelle,
le stesse che seguivo da bambino
disteso sui ciotoli del Platani
sillabando al buio le preghiere.
 
Sotto il capo incrociavo le mie mani
e ricordavo i ritorni:
odore di frutta che secca sui graticci,
di violaciocca, di zenzero, di spigo;
quando pensavo di leggerti, ma piano,
(io e te, mamma, in un angolo in penombra)
la parabola del prodigo,
che mi seguiva sempre nei silenzi
come un ritmo che s'apra ad ogni passo
senza volerlo.
 
Ma ai morti non è dato di tornare,
e non c'è tempo nemmeno per la madre
quando chiama la strada,
e ripartivo, chiuso nella notte
come uno che tema all'alba di restare.
 
E la strada mi dava le canzoni,
che sanno di grano che gonfia nelle spighe,
del fiore che imbianca gli uliveti
tra l'azzurro del lino e le giunchiglie;
risonanze nei vortici di polvere,
cantilene d'uomini e cigolio di traini
con le lanterne che oscillano sparute
ed hanno appena il chiaro di una lucciola.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poesie.reportonline.it

A hazatérések (Hungarian)

Piazza Navona, éjjel. A hosszú széken
hanyatt feküdve nyugalmat kerestem,
míg szemem egyenesek és furcsa spirál-görbék
vonalával kötötte össze a csillagokat;
ezeket láttam gyermekkoromban is,
mikor a Platani kavicsos partján hevertem
és imát mormoltam a sötétben.
 
Fejem alatt összefontam két kezemet
éis a hazatéréseimre emlékeztem:
illatozik a nádszőnyegen száradó gyümölcs,
a kardvirág, a gyömbér és a bazsalikom;
arra gondoltam akkor, hogy - csak halkan - elolvasom
(neked, anyám, a homályos sarokban)
a tékozló fiú példázatát,
mely úgy kísért az idő csöndjében,
akár a ritmus, minden lépésnél újulva
akaratlanul is.
 
De a holtak nem térhetnek haza,
és még az anyjára se jut idejéből annak,
kit hívnak az utak;
és újra elindultam, az éjszakába zárkózva,
mint aki fél, hogy eléri a hajnal.
 
És az országút adta nekem a dalt,
mely a kalászban duzzadó búzától illatos,
és a virágtól, mely az olajfa-kerteket
fehérre festi a len és a nárcisz szőnyegében;
a forgószélbe hangok keverednek,
emberek énekelnek, csikorognak a szekerek,
és sápadt mécsek imbolyognak rajtuk,
fényük alig több, mint a szentjánosbogáré.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationL. L.

Related videos


minimap