Quasimodo, Salvatore: A fal (La muraglia in Hungarian)

E già sulla muraglia dello stadio,
tra gli spacchi e i ciuffi d'erba pensile,
le lucertole guizzano fulminee;
e la rana ritorna nelle rogge,
canto fermo alle mie notti lontane
dei paesi. Tu ricordi questo luogo
dove la grande stella salutava
il nostro arrivo d'ombre. O cara, quanto
tempo è sceso con le foglie dei pioppi,
quanto sangue nei fiumi della terra.

A stadion repedt falán már
tüskés fürtökben álló fűcsomók közt,
gyorslábú gyíkok át- meg átcikáznak;
békák lapulnak a csatorna mélyén:
falusi éjszakáim végtelenbe
nyúló zenéje. Hol csillag köszöntött,
emlékszel még az útra? Hazaértek
árnyékaink. Ó, kedvesem, azóta
a nyárfának már mennyi lombja hullt le,
és mennyi vér a hűs folyók vizébe!