Quasimodo, Salvatore: Majdnem epigramma (Quasi un epigramma in Hungarian)

Il contorsionista nel bar, melanconico
e zingaro, si alza di colpo
da un angolo e invita a un rapido
spettacolo. Si toglie la giacca
e nel maglione rosso curva la schiena
a rovescio e afferra come un cane
un fazzoletto sporco
con la bocca. Ripete per due volte
il ponte scamiciato e poi s'inchina
col suo piatto di plastica. Augura
con gli occhi di furetto
un bel colpo alla Sisal e scompare.
La civiltà dell'atomo è al suo vertice.

A szomorú, füstösképű kígyóember
előtekereg egy sarokból a bárban
és bejelenti villám-tudományát:
egy újfajta mutatványt. Ledobja kabátját,
alatta vörös trikó feszül, és gerince
szinte kifordul, ahogy hátrahajolva
fölvesz a földről szájával, kutyaként
egy ócska zsebkendőt. Kétszer is így megy,
a trikós-híd kétszer kifeszül s azután kéregetőn
hajlong plasztik-tányérjával. Majd jó mulatást
kívánnak görény-szemei a Sisal-bár
vendégeinek, s ahogy jött, eltekereg.
Az atomkor épp most van delelőjén.