Quasimodo, Salvatore: Szarka nevet, feketén a narancsfák fölött (Ride la gazza, nera sugli aranci in Hungarian)
Ride la gazza, nera sugli aranci (Italian)
Forse è un segno vero della vita: intorno a me fanciulli con leggeri moti del capo danzano in un gioco di cadenze e di voci lungo il prato della chiesa. Pietà della sera, ombre riaccese sopra l'erba così verde, bellissime nel fuoco della luna! Memoria vi concede breve sonno; ora, destatevi. Ecco, scroscia il pozzo per la prima marea. Questa è l'ora: non più mia, arsi, remoti simulacri. E tu vento del sud forte di zàgare, spingi la luna dove nudi dormono fanciulli, forza il puledro sui campi umidi d'orme di cavalle, apri il mare, alza le nuvole dagli alberi: già l'airone s'avanza verso l'acqua e fiuta lento il fango tra le spine, ride la gazza, nera sugli aranci
|
Szarka nevet, feketén a narancsfák fölött (Hungarian)Talán az élet igaz jele villan: körülöttem gyermekek könnyed fejmozdulatokkal körtáncot járnak: elnyújtott hangon énekelve lejtenek a templom mögött végig a réten. Ó, este kegyelme, ennyire zöld fű fölött életre gyulladt árnyak, milyen szépek vagytok a hold tüzében! Az emlékezet nem hagy hosszan aludni benneteket; most, ébredjetek. Ím, bugyborog a kút: emelkedni kezd a tenger-ár. Eljött az óra, nem az enyém, a tietek, kigyúlt, távoli árnyképek. És te, déli szél, narancsvirágok illatával terhes, taszítsd oda a holdat, hol meztelenül alusznak a gyermekek, kergesd a csikót ló-nyomoktól nedves mezőkre, nyisd meg a tengert, emeld fel a felhőket a fák csúcsáról; a kócsag már lépked a parton, lassan fürkészve tüskék közt az iszapot, és szarka nevet, feketén a narancsfák fölött.
|