Quasimodo, Salvatore: Szeptemberi éjszaka (Una notte di settembre in Hungarian)
Una notte di settembre (Italian)“Timor mortis conturbat me”? Un tamburo cavo tonfa Nella notte straniera Su nodi del sangue. Cadono corvi Fra la neve presi da un piombo Silenzioso. E di colpo il mio corpo Sale su un albero d’arancio a picco Sul mare Jonio. Ma sei qui, alla fine, non un segno s’incrocia alla resa dello spirito, solo con te ascolti i pensieri lontani, gli ultimi sospesi sotto una volta gotica. In che luogo ombre sotterranee? Uguale a sé la morte: Una porta si apre, si ode un piano Sul video nella corsia a tende Di narcotici. Entra nella mente un dialogo con l’al di là, di sillabe a spirale che avvolgono requiem su curve d’ombra; un sì o un forse involontario. Non devo confessioni alla terra, nemmeno a te morte, oltre la tua porta aperta sul video della vita.
|
Szeptemberi éjszaka (Hungarian)„Timor mortis conturbat me?"* Idegen éjszakában dob mély öble dobban a vérrögökre. Hollók zuhannak a hóba, hangtalan ólom találta őket el. És testem hirtelen sugáregyenes narancsfára hág fel a Jóni-tenger fölött. Hát, végül, itt vagy, nemcsak egy jel sürget, mikor a szellem leteszi a fegyvert. Veled kell figyelnem a végső gondolatokra, melyek fölöttem függnek gót boltív alatt. Hol ez a hely, ó földalatti árnyak? A halál egyenlő önmagával: ajtó nyílik; valaki énekel a képernyőn, ágyak közt, bódulat sátra alatt. S az értelemben párbeszéd kezdődik a túlvilággal, csigavonalban szótagok csavarodnak, békével beborítnak – árnyékban a kanyar, egy „igen" vagy egy „talán", ennyi szakad fel. Nem tartozom gyónással a földnek, még neked sem halál, ha tárt ajtódon át az élet képernyőjéből kiléptem.
*A halálfélelem zavar engem.
|