Saba, Umberto: Óváros (Città vecchia in Hungarian)
|
Città vecchia (Italian)Spesso, per ritornare alla mia casa prendo un'oscura via di città vecchia. Giallo in qualche pozzanghera si specchia qualche fanale, e affollata è la strada.
Qui tra la gente che viene che va dall'osteria alla casa o al lupanare, dove son merci ed uomini il detrito di un gran porto di mare, io ritrovo, passando, l'infinito nell'umiltà. Qui prostituta e marinaio, il vecchio che bestemmia, la femmina che bega, il dragone che siede alla bottega del friggitore, la tumultuante giovane impazzita d'amore, sono tutte creature della vita e del dolore; s'agita in esse, come in me, il Signore.
Qui degli umili sento in compagnia il mio pensiero farsi più puro dove più turpe è la via.
|
Óváros (Hungarian)Hazamenet gyakorta ejtem útba az Óváros egy-egy sötét utcáját. Tócsákban sárgán tükröznek a lámpák imitt-amott, s csak úgy nyüzsög az utca.
Itt, ahol kavarog, jön-megy a nép, kocsmából haza vagy a bordélyházba, hol áruk és emberek áradatja egy nagy kikötő hordaléka, találom én meg, áthaladva, az alázatosság végtelenét. Az utcalány, a matróz, átkozódó vénember és perlekedő fehérnép, a dragonyos, ki ott lógatja térdét a lacikonyhán, a szerelemtől kerge, lázadt fiatal lány, mind-mind az élet és a bánat szülötte itten, s mint bennem, az Úr lobog a szívükben.
S gondolatom e megtörtek körében, minél rútabb az utca, annál tisztábbnak érzem.
|