Saba, Umberto: Füst (Fumo in Hungarian)

Conforto delle lunghe insonni notti

d’inverno

                 – allora in labirinti oscuri

errò, di angoscia, il pensiero; la mano

corse affannosa al tuo richiamo –

                                                  il filo

tenue che sale, poi si rompe, il cielo,

dall’aperta finestra, di un suo raggio

colora;

e mi ricorda una casetta, sola

fra i campi, che fumava per la cena.

Hosszú, álmatlan téli éjszakáknak

vigasztalása

     – míg szorongva bolygott sötétlő

útvesztőkben a gondolat: a dermedt

kéz epedve vágyott utánad –

                                            vékony

fonál, meg-megszakadva, száll az égre,

nyitott és fényeitől színeződő

ablakon által:

s eszembe juttat egy kis házikót, mely

a síkon árván vacsorára füstölt.