Saba, Umberto: A kecske (La capra in Hungarian)

Ho parlato a una capra.

Era sola sul prato, era legata.

Sazia d'erba, bagnata

dalla pioggia, belava.

Quell'uguale belato era fraterno

al mio dolore. Ed io risposi, prima

per celia, poi perché il dolore è eterno,

ha una voce e non varia.

Questa voce sentiva

gemere in una capra solitaria.

In una capra dal viso semita

sentiva querelarsi ogni altro male,

ogni altra vita.

Egy kecskéhez beszéltem.

Láncra kötve egyedül volt a réten.

Jóllaktt fűvel - közben bőrit ázott

az esőben. És mekegve állt ott.

Ez az egyhangú mekegés fülemnek

testvéri hang volt. s feleltem rá előbb

tréfából, aztán mert a fájdalom örök,

s ily monoton, fakó hangon üzenget.

Egy magános kecskéből akkor

ez a bánat nyögött.

Egy sémita képű kecske bús, rekedt

hangja elpanaszolt minden más bánatot,

minden más életet.