Saba, Umberto: Tredicesima Partita
Tredicesima Partita (Italian)Sui gradini un manipolo sparuto si riscaldava di se stesso. E quando - smisurata raggiera – il sole spense dietro una casa il suo barbaglio, il campo schiarì il presentimento della notte. Correvano sue e giù le maglie rosse, le maglie bianche, in una luce d’una strana iridata trasparenza. Il vento deviava il pallone, la Fortuna si rimetteva agli occhi la benda.
Piaceva essere così pochi intirizziti uniti, come ultimi uomini su un monte, a guardare di là l’ultima gara.
|
Tizenharmadik mérkőzés (Hungarian)Melegedett a lépcsőn összebújva a kis csapat. A nap — e véghetetlen sugárkoszorú — ragyogását kioltotta egy ház mögött, az éjjel közeledte világította pályán. Fehér s vörös trikók cikáztak egyre valami áttetsző, valami furcsa szivárványszínben. Útjából a labdát egy szélroham eltérítette. Újra kendőt kötött szemére a Szerencse.
Oly jó volt néhányan, együtt ülnünk dideregve az este, mint az utolsó emberek a hegyről, a végső, földi küzdelmet figyelnünk.
|