Saba, Umberto: Változatok a rózsára (Variazioni sulla rosa in Hungarian)
Variazioni sulla rosa (Italian)1 Per te piange un fanciullo in un giardino o forse in una favola. Punivi, rosa, inabili dita. E così vivi, un giorno ancora, sul tuo ceppo verde.
Altri asciuga le sue lacrime, e perde egli in breve l’ incontro e la memoria. Oh, nemico per sempre alla tua gloria non lo scopra l’ errore d’ un mattino!
2 Molti sono i colori ai quali l’ arte varia il tuo incanto o la natura. in me, come il mare è turchino, esisti solo, per il pensiero a cui ti sposo, rossa.
3 Cauta i tuoi gambi ella mondava. Mesta a me sorrise ed al mio primo dono. Due mani l’aggiustavano al suo seno.
Andai lontano, disertai quel seno. Errai come agli umani è sorte errare. mi sopraffece la vita; la vita vinsi, in parte; il mio cuore meno. Ancora canta a me l’usignolo ed una rosa tra le spine è fiorita.
|
Változatok a rózsára (Hungarian)1 Egy gyermek egy kertben - vagy egy mesében - miattad sír. Az ügyetlen kis ujjat megbüntetted, rózsa. Ezért virulhat zöld száradon még egy nap életedre.
Ő meg letörli könnyét, elfeledve a találkozást s emlékét. De nem fog megbocsátani. Sose tudja meg, hogy egy reggel tévedése ég szívében!
2 Varázsodat sok színnel variálja a természet, vagy művészet. De bennem, ahogy a tenger kék, a gondolattal, mely eljegyzett, pirosan létezel csak.
3 Szárad vigyázva tisztogatta. Búsan mosolygott rám, s első ajándokomra. Két kéz igazgatta el drága keblén.
Megszöktem a keblétől, messze mentem. Tévelyegtem: embersors tévelyegni. Rámnőtt az élet. Valahogy uralmat vettem az életen; a szívemen nem. Most is egyre egy fülemüle dalol a fülembe, s töviseim közt rózsa sarjadt.
|