This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sannazaro, Jacopo: Árkádia (részlet) (Arcadia (dettaglio) in Hungarian)

Portre of Sannazaro, Jacopo
Portre of Sárközi György

Back to the translator

Arcadia (dettaglio) (Italian)

Ergasto, Ecloga V

 

Alma beata e bella,

che da' legami sciolta

nuda salisti nei superni chiostri,

ove con la tua stella

ti godi inseme accolta,

e lieta ivi, schernendo i pensier nostri,

quasi un bel sol ti mostri

tra li più chiari spirti,

e coi vestigii santi

calchi le stelle erranti;

e tra pure fontane e sacri mirti

pasci celesti greggi,

ei tuoi cari pastori indi correggi;

altri monti, altri piani,

altri boschetti e rivi

vedi nel cielo, e più novelli fiori;

altri Fauni e Silvani

per luoghi dolci estivi

seguir le Ninfe in più felici amori.

Tal fra soavi odori

dolce cantando all'ombra

tra Dafni e Melibeo

siede il nostro Androgeo,

e di rara dolcezza il cielo ingombra,

temprando gli elementi

col suon de novi inusitati accenti.

Quale la vite a l'olmo,

et agli armenti il toro,

e l'ondeggianti biade ai lieti campi,

tale la gloria e 'l colmo

fostù del nostro coro.

Ahi cruda morte, e chi fia che ne scampi,

se con tue fiamme avampi

le più elevate cime?

Chi vedrà mai nel mondo

pastor tanto giocondo,

che cantando fra noi sì dolci rime

sparga il bosco di fronde

e di bei rami induca ombra su l'onde?

Pianser le sante Dive

la tua spietata morte;

i fiumi il sanno e le spelunche ei faggi;

pianser le verdi rive,

l'erbe pallide e smorte,

e 'l sol più giorni non mostrò suoi raggi;

né gli animai selvaggi

usciro in alcun prato,

né greggi andàr per monti

né gustaro erbe o fonti,

tanto dolse a ciascun l'acerbo fato;

tal che al chiaro et al fosco

"Androgeo Androgeo" sonava il bosco.

Dunque fresche corone

a la tua sacra tomba

e voti di bifolci ognor vedrai;

tal che in ogni stagione,

quasi nova colomba,

per bocche de' pastor volando andrai;

né verrà tempo mai

che 'l tuo bel nome estingua,

mentre serpenti in dumi

saranno, e pesci in fiumi.

Né sol vivrai ne la mia stanca lingua,

ma per pastor diversi

in mille altre sampogne e mille versi.

Se spirto alcun d'amor vive fra voi,

querce frondose e folte,

fate ombra a le quiete ossa sepolte.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.sempreverdi.net

Árkádia (részlet) (Hungarian)

Ergasto, gyászének

 

Te szép és tiszta lélek,

elvetvén földi láncod

ki pőrén szálltál égi klastromokba,

hol csillagoddal éled

most boldogabb világod,

mi gondjainkat már nem véve sokba,

fényes napként ragyogva

égsz fényes szellemek közt;

szent lépteid tapodnak

hátán a csillagoknak;

s tükrös források közt mirtusligethöz

hajtod mennybéli nyájad,

s kedves pásztoraid lépnek utánad.

Más hegyeket, rónákat,

más erdőket, folyókat,

s százfajta új virágot látsz az égben:

langy tájon más nimfákat

üldöz erdőlakó had,

s boldog tűz ég más faunok szivében,

Dalolva lomb hüsében,

illatok balzsamában

Daphnis és Melibeo

között ül Androgeo,

s a menny uszik a ritka édes árban;

elemeket igázva

zeng új s szokatlan hangok muzsikája.

Miként szőlő a szilfán,

s a bika a gulyában,

s vidám mezőknek hullámzó kalásza,

diszünk te voltál nyilván

tiéid kórusában.

Ki futhat meg, előled, zord halál, ha

a legmagasabb ágba

harap lángod lecsapva?

Az égvilágon hányszor

élt ily jókedvű pásztor,

ki köztünk édes rímeket kacagva

erdőn lombot fakasztott,

s a víz fölé árnyas ágat akasztott?

Szent istennők siratták

kegyetlen, bús halálod;

folyók, barlangok és bükkök vigyázták:

sirattak partok, sziklák,

sápadt fűzek s virágok,

s a nap sokáig elrejté világát.

Vadállatok se járták

a réteket; s a nyájak

nem mentek a hegyekbe

hűs vízre, lágy füvekre:

megszomorítá a vak sors a tájat;

s az erdő reggel-este

„Androgeo" zúgta és keseregte.

Most már friss lombok élnek

szent sírodon, mióta

szántó-vetők zsengét naponta hoznak;

s minden szakán az évnek

mint új galambfióka

repkedve jársz száján a pásztoroknak,

s neved késő koroknak

is kedves lesz örökké,

míg hal van a folyókban,

kígyó a vad bozótban.

Elfáradt nyelvem nem dicsőit többé

magában: dalban, versben,

velem pásztorok énekelnek versenyt.

A szerelem lelke ha köztetek leng,

ti lombos, büszke tölgyek,

árnyazzátok be, hol nyugszik, a földet.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap