Sereni, Vittorio: Itáliai Görögországban (Italiano in Grecia in Hungarian)

Prima sera d'Atene, esteso addio

dei convogli che filano ai tuoi lembi

colmi di strazio nel lungo semibuio.

Come un cordoglio

ho lasciato l'estate sulle curve

e mare e deserto è il domani

senza più stagioni.

Europa Europa che mi guardi

scendere inerme e assorto in un mio

esile mito tra le schiere dei bruti,

sono un tuo figlio in fuga che non sa

nemico se non la propria tristezza

o qualche rediviva tenerezza

di laghi di fronde dietro i passi perduti,

sono vestito di polvere e sole,

vado a dannarmi a insabbiarmi per anni.

Első athéni este, lassú nesszel

búcsúzik a hajóraj, mely keserves

partjaidnál elhúz a lomha estben.

Miként szomorúságot

a völgyekben feledtem a nyarat,

a holnap mint a sivatag s a tenger

évszaktalan.

Európa, Európa, látsz-e engem,

menekülő fiad vagyok, kinek

egy ellensége csak: a bánata, –

fel-felfájó és gyöngéd vázlata

tavaknak, lomboknak, az elveszett

utak mögött.

Most porba és hőségbe öltözöm,

megyek évekre pusztaságba veszni.