Sereni, Vittorio: Reggel hatkor (Le sei del mattino in Hungarian)

Tutto, si sa, la morte dissigilla.

E infatti, tornavo,

malchiusa era la porta

appena accostato il battente.

E spento infatti ero da poco,

disfatto in poche ore.

Ma quello vidi che certo

non vedono i defunti:

la casa visitata dalla mia fresca morte,

solo un poco smarrita

calda ancora di me che più non ero,

spezzata la sbarra

inane il chiavistello

e grande un'aria e popolosa attorno

a me piccino nella morte,

i corsi l'uno dopo l'altro desti

di Milano dentro tutto quel vento.

Tudjuk, a halál mindenkit feloldoz.

Valóban visszajöttem

a kapu csak betéve,

az ajtószárny lazán behajtva.

Igen, nemrég hamvadtam ki valóban,

órák alatt széthulltam.

De olyat láttam, mit tán

a holtak sohse látnak:

a ház, melyre halálom hirtelen tőrt,

csak rövid ideje elhagyatott,

helyem meleg még, pedig nem vagyok már,

a rács széttörve,

a retesz céltalan,

tág és nyüzsgő az élet körülöttem

ki csak kis porszem vagyok a halálban.

Az utcák egymás után ébredeznek,

Milánó szélben áll, lehorgonyozva.