This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Tasso, Torquato: Gerusalemme liberata (dettaglio)

Portre of Tasso, Torquato

Gerusalemme liberata (dettaglio) (Italian)

 

Canto primo

 

1

Canto l'arme pietose e 'l capitano

che 'l gran sepolcro liberò di Cristo.

Molto egli oprò co 'l senno e con la mano,

molto soffrí nel glorioso acquisto;

e in van l'Inferno vi s'oppose, e in vano

s'armò d'Asia e di Libia il popol misto.

Il Ciel gli diè favore, e sotto a i santi

segni ridusse i suoi compagni erranti.

 

2

O Musa, tu che di caduchi allori

non circondi la fronte in Elicona,

ma su nel cielo infra i beati cori

hai di stelle immortali aurea corona,

tu spira al petto mio celesti ardori,

tu rischiara il mio canto, e tu perdona

s'intesso fregi al ver, s'adorno in parte

d'altri diletti, che de' tuoi, le carte.

 

3

Sai che là corre il mondo ove piú versi

di sue dolcezze il lusinghier Parnaso,

e che 'l vero, condito in molli versi,

i piú schivi allettando ha persuaso.

Cosí a l'egro fanciul porgiamo aspersi

di soavi licor gli orli del vaso:

succhi amari ingannato intanto ei beve,

e da l'inganno suo vita riceve.

 

4

Tu, magnanimo Alfonso, il quale ritogli

al furor di fortuna e guidi in porto

me peregrino errante, e fra gli scogli

e fra l'onde agitato e quasi absorto,

queste mie carte in lieta fronte accogli,

che quasi in voto a te sacrate i' porto.

Forse un dí fia che la presaga penna

osi scriver di te quel ch'or n'accenna.

 

5

È ben ragion, s'egli averrà ch'in pace

il buon popol di Cristo unqua si veda,

e con navi e cavalli al fero Trace

cerchi ritòr la grande ingiusta preda,

ch'a te lo scettro in terra o, se ti piace,

l'alto imperio de' mari a te conceda.

Emulo di Goffredo, i nostri carmi

intanto ascolta, e t'apparecchia a l'armi.

 

6

Già 'l sesto anno volgea, ch'in oriente

passò il campo cristiano a l'alta impresa;

e Nicea per assalto, e la potente

Antiochia con arte avea già presa.

L'avea poscia in battaglia incontra gente

di Persia innumerabile difesa,

e Tortosa espugnata; indi a la rea

stagion diè loco, e 'l novo anno attendea.

 

7

E 'l fine omai di quel piovoso inverno,

che fea l'arme cessar, lunge non era;

quando da l'alto soglio il Padre eterno,

ch'è ne la parte piú del ciel sincera,

e quanto è da le stelle al basso inferno,

tanto è piú in su de la stellata spera,

gli occhi in giú volse, e in un sol punto e in una

vista mirò ciò ch'in sé il mondo aduna.

 

8

Mirò tutte le cose, ed in Soria

s'affisò poi ne' principi cristiani;

e con quel guardo suo ch'a dentro spia

nel piú secreto lor gli affetti umani,

vide Goffredo che scacciar desia

de la santa città gli empi pagani,

e pien di fé, di zelo, ogni mortale

gloria, imperio, tesor mette in non cale.

 

1575



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://it.wikisource.org/wiki

Megszabadított Jeruzsálem (részlet) (Hungarian)

Első ének

 

1

Éneklem a szent harcot, a vezért,

Ki Üdvezítőnk sírját visszavette.

Sokat tön ésszel, kézzel ő ezért,

Sok szenvedésbe telt nagyhírü tette.

Hiába kelt Pokol, hiába mért

Világ két része végcsapást felette:

Őt nem hagyá az ég, s zászlai

Alá megtértek bolygó társai.

 

2

Oh Múzsa, Te, ki homlokodra nem fűzsz

Múló babért, minőt Helikon ád,

De fönn, az égi sergek közt, dicső szűz,

Van örökfényü csillagkoronád,

Tetőled szálljon most keblembe szent tűz,

Te gyujtsad énekem s ne érje vád,

Ha ékesítem a való beszédet,

Más bájt szövén abba, nemcsak tiédet.

 

3

Tudod, hogy a világ mind arra tódul,

Hová Parnasszus önti csábjait,

S a költeménnyel fűszeres valótul

Rögzött se fél, oly édesen javit.

Így a beteg gyermek, ha kóstolóul

Mézzel kenők a csésze ajkait,

A keserű nedvet csalódva issza,

Hogy a csalásban éltét nyerje vissza.

 

4

Nagylelkü Álfonz, te, ki engemet

Révpartra vűl, midőn, tévedt zarándok,

Hánykódva szirtek és hullámok felett,

Már azt hivém, legott elborulándok,

Vedd nyájas arccal ím e versemet.

Szent fogadásul mintegy ez ajándok!

Lesz tán idő, hogy e jós toll merészűl

Megírni rólad is, amire készül.

 

5

S méltó (ha van remény, hogy valahára

Krisztus jó népe békében lehet,

S fel-űl, vad thrák ellen, hajó- s lovára,

Kivíni a bitorlott szent helyet)

Hogy a vezérbot szárazon, - akár a

Vizek fölött, illessen tégedet.

Addig figyelj, mit zeng a hősi ének,

S készíts hadat, vágytársa Godofrédnek!

 

6

Már hatod éve, hogy kelet felé

Ví a keresztyén tábor az izlámmal:

Nicéát, Antiochját megnyeré,

Ezt hadi csellel, azt erős rohammal,

És vissza ettűl a népet veré,

Mely Persiából jött tengernyi számmal;

Tortózát megbirá: de most a tél

Beállt, és várja, míg tavaszra kél.

 

7

Nem messzi volt már az esőszak vége,

Mely a csaták zaját megszünteté,

Midőn az Úristen, királyi széke

Fönségiből, szemét aláveté,

Onnan, hol a menny legtisztább vidéke

Még egyszer oly fenn trónját hirdeté

Mint a pokol a csillagok alatt van, -

S megláta mindent egy szemfordulatban.

 

8

Veté a földre, hol majd Szírián

És a keresztyén hősökön megálla,

S ama tekintet, mely előtt hiány,

Vágy rejtve nincs, a szív nyitott könyv nála,

Látá, Godofréd víni hogy kiván

A városért, hol Isten sírba szálla;

Előtte földi hír, kincs, hatalom

Mind semmi: ő csupán hit, buzgalom.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.berze-nagy.sulinet.hu

minimap