This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Horatius Flaccus, Quintus: Beatus ille (Horatii Epodon Liber II)

Portre of Horatius Flaccus, Quintus

Beatus ille (Horatii Epodon Liber II) (Latin)


'Beatus ille qui procul negotiis,
  ut prisca gens mortalium,
paterna rura bubus exercet suis
  solutus omni faenore
neque excitatur classico miles truci
  neque horret iratum mare
forumque vitat et superba civium
  potentiorum limina.
ergo aut adulta vitium propagine
  altas maritat populos
aut in reducta valle mugientium
  prospectat errantis greges
inutilisque falce ramos amputans
  feliciores inserit
aut pressa puris mella condit amphoris
  aut tondet infirmas ovis.
vel cum decorum mitibus pomis caput
  Autumnus agris extulit,
ut gaudet insitiva decerpens pira
  certantem et uvam purpurae,
qua muneretur te, Priape, et te, pater
  Silvane, tutor finium.
libet iacere modo sub antiqua ilice,
  modo in tenaci gramine:
labuntur altis interim ripis aquae,
  queruntur in Silvis aves
frondesque lymphis obstrepunt manantibus,
  somnos quod invitet levis.
at cum tonantis annus hibernus Iovis
  imbris nivisque conparat,
aut trudit acris hinc et hinc multa cane
  apros in obstantis plagas
aut amite levi rara tendit retia
  turdis edacibus dolos
pavidumque leporem et advenam laqueo gruem
  iucunda captat praemia.
quis non malarum quas amor curas habet
  haec inter obliviscitur?
quodsi pudica mulier in partem iuvet
  domum atque dulcis liberos,
Sabina qualis aut perusta Solibus
  pernicis uxor Apuli,
sacrum vetustis exstruat lignis focum
  lassi Sub adventum viri
claudensque textis cratibus laetum pecus
  distenta siccet ubera
et horna dulci vina promens dolio
  dapes inemptas adparet:
non me Lucrina iuverint conchylia
  magisve rhombus aut scari,
siquos Eois intonata fluctibus
  hiems ad hoc vertat mare,
non Afra avis descendat in ventrem meum,
  non attagen Ionicus
iucundior quam lecta de pinguissimis
  oliva ramis arborum
aut herba lapathi prata amantis et gravi
  malvae salubres corpori
vel agna festis caesa Terminalibus
  vel haedus ereptus lupo.
has inter epulas ut iuvat pastas ovis
  videre properantis domum,
videre fessos vomerem inversum boves
  collo trahentis languido
positosque vernas, ditis examen domus,
 circum renidentis Laris.'

haec ubi locutus faenerator Alfius,
  iam iam futurus rusticus,
omnem redegit idibus pecuniam,
  quaerit kalendis ponere.



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationhttps://www.thelatinlibrary.com/horace/ep.shtml

A bukolikus életre vágyakozó uzsorás (Epódoszok II.) (Hungarian)

’Boldog, ki nem hord nagyvilági terheket,
  csak mint a régvolt nemzedék
az ősi szántót két ökörrel műveli;
  kit nem riaszt kölcsön, kamat,
nem hívja kürt mely háborúban halni küld,
  nem hajtja tengerár, vihar,
kerül zajos gyűlést és gőgös házakat,
  a nagyhatalmú népekét,
és így borággal játszadozhat kedvire,
  nyárfára futtatgatva fel,
vagy hajkurászhat elbitangolt barmokat
  ha bőg a nyáj rossz völgy ölén,
nyeshet kacorral gallyakat, kis ágakat,
  olthat helyettük jobbakat,
korsókba tölthet jól kipréselt mézet, és
  nyírhatja bárányát, juhát.
S midőn az Ősz ért, dús bogyó-koronás fejet
  emel mező és kert fölé,
ojtott gyümölcsét jó kedéllyel gyűjti be,
  körtét, piros szőlőt vegyest,
s neked, Priapus, ad belőle, meg neked,
  Silvanus: isten vagy te, csősz!
Heverni jó, hol százados, nagy tölgy alatt,
  hol dús gyepen, hullámoson,
míg mély mederben csörgedez csermely, patak,
  míg zeng az erdőn víg madár
s a nedves ágak zúgva lengnek szűntelen;
  ez könnyü szendergésre hív.
És hogyha záport, hóvihart küld Juppiter
  a télben, orkánt és fagyot,
akkor: Kutyák, fel! lesz hajtóvadászat itt!
  és vadkan őrjöng, döf, hörög.
Vagy kifeszitett hálóba csal falánk rigót
  talajba szúrt karók közé.
Ijedős nyulakat, a maglopó idegen darut,
  elkapja jóljött prédaként.
Szerelmi búkat, tőrdöféseket ki nem
  felejtne ily gondok között?
S ha szende asszony házra, rendre jól ügyel,
  és gondoz édes gyermeket
mint jó szabin nő vagy serény Apulia
  napbarnitotta lányai,
fát rakva száraz fára tűzoltárt emel
  ha este férje visszajön,
karámba zárja, csorda vissza hogyha tér,
  kifejni duzzadt tőgyeket,
korsóba fejt új bort; saját termésü, jó
  és bő a dél- és estebéd,
nem jobb a kagyló, mit nevel Campania
  sem semmi ínyenc hal, ha ritka is, ha nagy,
mit erre hajt a tél: a hullám és vihar
  ha mennydörög kelet felől;
ne vedd be gyomrom Afrikából származó
  madár husát; császármadár
nem ízesebb, mint roskadó ágról szedett
  telt, gömbölyű olajbogyóm,
vagy mint a mezei sóskafű s a mályva is,
  e kellemes, jó gyógynövény,
mint birka, mit te Terminaliára vágsz,
  mint farkasok meghagyta juh.
E dőzsölésben mily jó nézni, hogy miként
  tolongnak vissza nyájaid,
hogy’ húzza fáradt szűgy ekéjét jól haza,
  de felfelé fordítva már,
jómódu házban házi istenek körül
  hogy’ ül vidám rabszolganép.’

Így szólt a bankár, pénz-, vagyonharácsoló
  s már-már paraszt, az Alfius,
elzárta pénzét ő a hó végén, bizony –
  s befekteté jól elsején.


............................................
Silvanus elsősorban erdei isten, erdők, ligetek istene és oltalmazója (silva = erdő), de a termés és a mezőhatárok őrzője is. Priapus termékenység-isten, és a gyümölcsöskertek őre is. Terminalia: Terminus isten (terminus = határ) tiszteletére rendezett római ünnep. Terminus a mezsgyék istene volt.

A prozódia:

x – | u – | x || – | u – | x – | u –
   x – | u – | x – | u –

u = rövid szótag, – = hosszú szótag, x = tetszés szerint rövid vagy hosszú szótag. || = caesura, cezúra, szóhatár; a latinban és a magyarban nem szükséges, hogy mondattani, értelmi határ is legyen egyúttal, általában nem mondattani határ. Ebben a metrumban a caesura olykor nem a harmadik, hanem a negyedik versláb közepén van.

Egy-egy szótag helyett olykor két rövid szótag áll, pl.:

–   uu | u – | x || – | u – | x – | u –
aut amite levi      rara  tendit retia

–       uu | u    – |  x  – | x ||  –   |   u  –  | u –
Vagy kife |szitett | háló | hoz csal | falánk rigót

(Olyan olvasat kívánkozik, hogy Vagy kife szített, – u u | – – , de itt nem erről van szó.)

uu    – | u    uu | x     || – | x –  | u u   – | u –
pavidumque leporem et advenam laqueo gruem

(leporem et kiejtése leporet: az –em nem hangzik magánhangzó előtt).



Uploaded byEfraim Israel
Source of the quotationsaját fordítás

minimap