Gira, Liudas: Neris vakarą

I
Tamson įsigūžusi šnera Neris
Man pasaką slaptą ir seną,
Tik veltui stengiuos ją suprasti, nors vis
Tamson įsigūžusi šnera Neris. -
Ir amžių užuodanga, vai, nenukris
Nuo burtų, kuriuos ji gyvena...
Tamson įsigūžusi šnera Neris
Man pasaką slaptą ir seną...

II
Rūkai baltieji vysto Nerį,
Pranyko upė ir krantai
Miglų bangosna pasinėrė.
Rūkai baltieji vysto Nerį.
Gūdu. Bet siela besigėri,
Lyg amžių slėpinius matai...
Rukai baltieji vysto Nerį,
Pranyko upė ir krantai...

III
Baltos miglos kelias, kyla,
Skrenda, plaukia j mane,
Ošia man nebylią bylą.
Baltos miglos kelias, kyla,
Gobia slėnį, supa šilą,
Visa, visa jų tvane!...
Baltos miglos kelias, kyla,
Skrenda, plaukia į mane.

IV
Nerie, mano upe gimtoji!
Paskendusi amžių sapne,
Sakyk, apie ką bevaitoji,
Nerie, mano upe gimtoji?
Nejau ir tave slegia toji
Dūma, kuri žudo mane?!
Nerie, mano upe gimtoji,
Sakyk, ko vaitoji sapne?!

I
Csobog a Neris esthomályba hullva,
és egy ódon titkot mesél,
nem értem, bár hallgatom újra, újra,
csobog a Neris esthomályba hullva,
s századok leple ó, jaj! mégse hull a
varázslatokról, amelyekben él.
Csobog a Neris esthomályba hullva,
és egy ódon titkot mesél.

II
A Nerist fehér pára rejti,
eltűnt a folyó, partjait
köd-hullámok között felejti.
Félelmes. De szívem megejti,
A Nerist fehér pára rejti,
századok titka tárul itt.
A Nerist fehér pára rejti
s az eltűnt folyó partjait.

III
Felszáll a fehér köd, lebeg,
felém úszik gomolyogva,
sosemvolt legendát rebeg.
Felszáll a fehér köd, lebeg,
erdőt ringat, völgyet befed
lágyan körülzuhogva.
Felszáll a fehér köd, lebeg,
felém úszik gomolyogva.

IV
Szülő-folyóm, vén Nerisem,
százados álmodba merülve
miért sóhajtasz, halk vizem?
Szülő-folyóm, vén Nerisem,
téged is nyomaszt, meghiszem,
a gond, mely agyamat megülte...
Szülő-folyóm, vén Nerisem,
mért sóhajtsz, álmodba merülve?