Kudirka, Vincas: Maniesiems

Jeigu audra ištikus verstų stulpą vieną
Iš tų, kurie prilaiko jūsų namo sieną,
Namas negrius — iš baimės jūs neišlakstykit
Tik vieton ano stulpo tąją pačią dieną
Tuoj kitą statykit!

Jeigu žūtų iš rankos priešio, ar likimo
Viens tų, kur augin garbę, dvasią jūs kilimo,
Rimkit — tegul jūs širdis drąsums neatstoja,
Tiktai, ką anas darė vyrs pasišventimo,
Tegul kits kartoja.

Lietuva mano! Priešui ant tavęs įnirtus
Privalai hydra tapti ta, kuriai nukirtus
Galvą, tuoj kelios galvos vieton jos išdygsta.
Išliksi, tik į hydrą gyvumo pavirtus,
Nors priešas nestygsta!

Hogyha vihar dönti ki oszlopát a háznak,
falat tartó gyámolát szíved otthonának,
össze nem dől az a ház - el ne fuss riadtan:
a dőlt oszlop helyébe még aznapon másat
állítsál legottan.

Ha ellenség kezétől, avagy sors kényére
hazád egyik nagy fia hirtelen kidőlne,
meg ne rendülj szívedben, bizakodj tovább is,
s azon légy, hogy tetteit, a helyébe lépve
folytassa a másik.

Litván hazám! ellenség gyűrűjébe fogva,
sárkánnyá kell változnod (feje levagdosva,
nyomban másat növel ez a vesztett helyébe),
s megmaradsz. Elleneden sárkányként kifogva,
nem esel kezébe.