Tik dabar supratau… (Lithuanian)
Tik dabar supratau,
kad mes jau nebūsim kitokie,
kad juokingi, keisti,
geri ir pikti – ligi galo;
kad jau taip ir gyvensim:
ko išmokę, ko neišmokę,
tiktai neatleisime tiems,
kurie netesėjo – apgavo.
Neatleisime sau,
neatėjusiems į pasimatymą
su istorija ir su laiku,
išdavusiems amžių ir kartą.
Reikia teisti save-
geriausiai pažįstamą artimą,
pripažinti save
už amžių ir kartą – kaltą.
O, kaip skauda jausmai,
nuo aistrų smulkių įsitempę,
nepakėlę širdies
lig audrų ir perkūnijų zonos!
O, kaip dega delnai,
neveiklumo dėme susitepę,
dreba pirštai – kaip dantys,
įsikirtę į duoną!
Ir sakau sau: žmogau,
tu buvai ir esi arti saulės,
buvai apšviestas
lygiai tiek pat, kiek užtamsintas.
Iš gyvenimo
tartum iš atviro teismo salės
išeisi nepasmerktas,
bet ir neišteisintas.
Kol žinai, kad esi,
dar gali būti geras ir piktas:
laiko duota po lygiai
visiems – ir doriems, ir niekšams.
Jei buvai – tai jau niekad nebūk
nei parduotas, nei pirktas.
Būk kaip oras: jis vienas
priklauso visiems ir niekam.
1966 Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | http://www.martens.lt |
|
Csak most értettem meg… (Hungarian)
Csak most értettem meg, mi már soha nem változunk, vagyunk halálunkig, ha kell, különcök, nevetségesek, jók és rosszak; így élünk: örökké lesz, amit tudunk, s lesz, amit nem tudunk, s csak azoknak nincs bocsánatunk, akik becsaptak.
Nem bocsájtjuk meg önmagunknak, hogy nem mentünk el találkozóra a történelemmel s a korral - árulói egy évszázadnak s nemzedéknek! Önmagunk - legjobb ismerősünk felett ítélünk újra meg újra. „Nemzedékében, századában bűnös!" így hangzik az itélet.
Ó, fáj, ha szenvedélyünk korcs indulat korbácsolja nem emelheti a szivet zengő viharok körébe. Ó, hogy éget tenyerünkön tétlenségcink szégyenfoltja, ujjunk reszket, szánk remeg, tépve-harapva kenyérbe.
Így szólok magamhoz: Ember, te a Naphoz akárhányszor közel voltál, fény és árnyék nagy játszmája eldöntetlen. Távozol majd életedből, akár egy nyílt tárgyalásról kisétálsz, elítéletlen de nem felmentetten.
Amíg gondolkozhatsz ezen: tied a rossz, tied a jó - közönnyel dermed az idő akárkivé, akármivé. Ha már éltél, soha ne légy eladható, megkapható; hanem légy, mint a levegő senkié és mindenkié!
Uploaded by | P. T. |
Source of the quotation | T. D. |
|