Miškinis, Antanas: Žiema

Iš vargo, gintarų tėvyne,
Iš vargo, o rūtų šalie,
Pašoksi. Pašoksi suktinį
Prie karčiamos pakelėj.

Praeis čia šimtai autobusų,
Man akyse matysies balta.
Per žiemą, kaip nuotaka būsi
Sidabro ledu apkalta.

Seserys drobių priaudžia
Iš sielvarto siūlų plonų.
Byra motinai ašaros graudžios,
Kad Brazilijoj žūna sūnus...

Tėvas vekselin dūšią įrašė
Ir pasakė: — varguose vartaus —
Pašoksiu, pašoksi ir ašei
Iš tavo to vargo kartaus.

Bet pavasarį! Vandenis plauksim
Dūnojais į melsvas marias.
Jeigu laimė tikrai nepalauks mūs,
Tai ir vargas daugiau neberas!

A nyomorból, borostyánok hazája,
a nyomorból, litván hon,
kitáncolsz majd ünnepi táncot járva
a keserves utakról.

Fénylő kocsik százai jönnek el,
magasban fehér fogsor:
jégcsapok sora, s ezüst hólepel
csillog a jégcsapoktól.

Nővéreim gyászos ruhát szőnek
a fájdalom finom fonalából.
Hullatnak az anyák sűrű könnyet,
mert fiuk nem tért meg Brazíliából...

Apám váltót írt alá, lelkét gondok
lepték, szólt: Bajban élek...
Kitáncolok majd én is, kitántorgok
keserveidből, élet.

De tavasszal! Tengerhez csobogó
vizekké fogunk válni!
Ha az öröm nem vár meg, a mohó
baj nem tud ránk találni!