Radauskas, Henrikas: Klio, istorijos mūza

Pučia vėjas nuo piramidžių,

Nuo karalių ir nuo pilių,

Nuo lieknų kaip ietys bažnyčių,

Nuo barocco riebių gėlių.

O, kokia graži Istorija!

Miršta rėmuose galvos dožų.

Meldžias raidės ant akmenų.

Virpa kvapas vystančių rožių.

Tirpsta aidas karo dainų.

Kaip lavoninė kvepia Istorija.

Valdo šalį galingas vyras.

Suka girnas juodi vergai.

Teka kraujas, nuodai ir vynas,

Skamba kardas ir pinigai.

Aš drebu, skaitydamas Istoriją.

O sena prostitutė Klio,

Pardavėja vartotos tiesos,

Nei nuodų, nei kardų nebijo,

Tiktai bijo saulės šviesos.

Egyféle szél fúj a piramisokból,

Királyok és kastélyok felől,

Karcsú lándzsájú templomokból,

És testes virágaiból a barokknak.

Ó, mily szépséges a Történelem!

Festett fők halála keretezi.

Kövek imájának irodalma.

Hervatag rózsák illata reszketteti.

Harci dalok visszhangja egyengeti.

Bűzhödt hullaház vagy Történelem.

Egy erős ember országot ural.

Sötét rabszolgákat őröl a kő.

Vér folyik, méreg és borok,

Egy gyűrű kardja és pénzoszlopok.

Remegve olvaslak Történelem.

És az agg ribanc Klió,

Elhasznált igazság házaló;

Se méreg - se kard félelem,

Csak egy felsütő napfény legyen.