Radauskas, Henrikas: Reggel a vasútállomáson (Rytas geležinkelio stoty in Hungarian)

Atrieda rytas traukiniais nerimstančiais,

Jo žvilgiai spindi bėgių geležim.

Dangus ir miškas ir peronas gimsta čia,

Kur buvo vien tik tamsuma graži.

Iš nebuvimo, iš nakties, iš nerimo

Išėmęs mėto tolius ir medžius.

Pajutę spindulius, į pievą beriamus,

Pravirksta rasos, kad reikės nudžiūt.

Stoty budėtojas bučiuoja sužadėtinę

(Sapne, po laikrodžiu, kurs rodo tris po keturių).

Ant stalo juokiasi saldainis mėtinis,

Ir Morse mirksi mirgančiu variu.

Ant žydro stiebo rytas kelia inkilą,

Raudoną dėmę tarp žalių beržų.

Du žvirbliai pešasi ant geležinkelio

Dėl saujos saulės avižų. 

Begördül a reggel örök vonatokkal,

Sínek vasa csillogtatja szemét.

Mennybolt, erdő, peron születik azonnal,

Hol csak szép sötétség volt az imént.

Nemlétből és égből, nyughatatlanságból

Távolokat, fákat emel partra.

Nyomán jön a hajnal, a sugaras zápor -

Érzi pusztulását, sír a harmat.

A kislányt öleli épp az éjszakás tiszt

(Álmában; fönn három óra négy perc).

Jó egy éve még friss cukorka cicázik

A Morse-gép csillogó rezével.

Kasát kék árbocra felhúzza a reggel,

Zöld nyírfák közt égő rőt korongot...

Két veréb a sín közt már azon meleggel

Egy marék zabért egymásra rontott.