Auseklis: Gaismas pils

Kurzemīte, Dievzemīte,
Brīvas tautas auklētāj.
Kur palika sirmie dievi?
Brīvie tautas dēliņi?

Tie līgoja vecos laikos
Gaismas kalna galotnē.
Visapkārti egļu meži,
Vidū gaiša tautas pils.

Zelta stabiem, zītar – jumtu,
Sidrabotiem pamatiem.
To negāza gaisa vētras,
Kara viļņu bangojums.

Asiņainas dienas ausa
Tēvuzemes ielejā,
Vergu valgā tauta nāca,
Nāvē krita varoņi.

Ātri grima, ātri zuda
Gaismas kalna staltā pils.
Tur guļ mūsu tēvu dievi!
Tautas gara greznumi.

Sirmajami ozolami
Pēdīgajo ziedu dod:
Tas slēpj svētu piles vārdu
Dziļās siržu rētiņās.

Ja kas vārdu uzminētu,
Augšām celtos vecā pils!
Tālu laistu tautas slavu,
Gaismas starus margodam.

Tautas dēli uzminēja
Sen aizmirstu svētumu:
Gaismu sauca, gaisma ausa,
Augšām cēlās Gaismas pils!

Kurzeme földje, isten földje,
szabad népnek lakhelye!
Hová lett megannyi isten,
ősi isten és szabad?

Víg tort ültek hajdanában
Fény hegyének ormain,
fenyők zúgtak, és középen
ott a Fénynek vára állt.

Borostyánnal volt befedve,
fala arany s színezüst,
s nem orkán döntötte romba
- harcok dühe dúlta szét.

Véres napok hajnalodtak
itt, az ősi föld felett.
Népünk nehéz vasba verve
- s hulltak, haltak hőseink.

Gyorsan süllyedt, gyorsan eltűnt
Fény hegyén a karcsu vár,
isteneink ott pihennek
- lelkünk kincse ott pihen.

Hullatják az ősi tölgyek
utolsó virágjukat,
s őrzik sebbel vert szivükben,
őrzik várunk szent nevét.

Ha e névre, fény derülne
- éledne az ősi vár
Messzi hirdetné nevünket,
sugározná messzire.

S hű fiai, lám, a népnek
meglelték e szent igét,
és a Fény új létre támadt!
Fénynek vára újra áll!