Raups, Edvīns: ja gals ir vidus es esmu šeit

ja gals ir vidus es esmu šeit Uzvāri
man kaut ko pārejošu Nekas
jau vēl nav zaudēts stalaktīta gari
un dvēseles Efemēras miesas Viss
raujas uz iekšu kā acs uz tumsu Lai top To
viņa grib mana skropsta Pat
vislielākie augstumi iziet no sliedēm
un sajauc tukši tapušās galvās
mieru ar mieru laiku ar laiku naidu
ar naidu Viss izlīdzinās līdz mēram
kas bija pirms Grimma Grāla un
sniegbaltītes Un vai tas ko tagad
tu dzirdi ir atpakaļnākošs vaids
vai griba atdalīt vēlreiz bailes no
Kolosa prieka Iziet uz ielas kā džunglim
un atkārtot pirmo rindiņu Jā
kā vienmēr no augšas uz leju ehoi!
uzvāri tagadiņ tēju es tevi vairs
nebēršu klāt Un pasaule atkal staigās
pa pāriem

ha a vég a közép én itt vagyok Kiötlök
valami múlandót magamnak A sztalaktit
szellem és lélek még nem fogyatkozott
meg A tűnékenység teste Befelé vonz minden
mint sötétbe a szemek Így legyen A nő
a szempillámra vágyik A legnagyobb
magasságok is utat tévesztenek és a
zavaros fejek is kiürülnek Béke békével
idő idővel gyűlölet gyűlölettel Egyensúlyra
törekszik minden ama mérték szerint
mely a Grimm Grálja és Hófehérkéje
előtt is létezett már Ez az amit ma hallasz
ez a visszatérő panaszos nyöszörgés Vagy
a vágy még egyszer annyi félelmet lehántani
az öröm-kolosszusról Kimenni az utcára mint
a dzsungelbe megismételni az első sort Igen
még mindig onnan föntről kiáltani le hahó!
aztán teát főzni Most már nem keverlek bele
többé a világ megint úgy jár ahogy akar
párosával