Braet, Mark: Az indigó (Het indigo in Hungarian)

van alle dagen   de mooiste

hebben we gekoesterd als

een zomerzon   een windstoot liefde

van alle woorden  het beste

bewaard voor de vroege herfst

die het leven verkleurt

voor een moedeloos huis

onbewoonbaar

van het afscheid   het voorlopig

adres genoteerd   en het

indigo van de regen

en van een vallend blad

het einde    roerloos

als het einde    het einde

Minden nap közül a legszebbet

úgy melengettük, mint

a nyári Nap, egy széllökés, szerelem.

Minden szél közül a legjobbat

félretettük a kora ősznek,

ami befesti az életet,

egy kedvét vesztett,

lakhatatlan háznak.

A távozásodból a feljegyzett,

ideiglenes címet, és az eső

meg egy lehulló falevél

indigóját,

a véget. A mozdulatlant,

mint egy véget, a véget.