Dewulf, Bernard: Hazaérkezés (Thuiskomst in Hungarian)

Ik heb je lief, al kan ik het niet weten,

Ik bedenk het als je thuiskomt van een dag

in je leven. Maar het is geen gedachte.

Je streelt mijn wang en wie weet,

dat gebaar. Het wordt duizend keer gemaakt

voor het bestaat. Hangt je jas aan de kapstok,

iets van niets, maar morgen ontbreekt het

misschien. Of schudt de dag uit je haar.

Wat ik dan daarin zie, is het begin.

Het huis ontstaat, de tafel neemt plaats,

wij veroorzaken elkaar. Het is toch niet

denkbaar dat iemand dit alles verzint.

Én szeretlek, habár ezt nem tudhatom.

Kitalálom, mint hazaérkezésed egy nap

az életbe. De ez nem egy gondolat.

Simítod számat. Ki tenne

ily mozdulatot. Ezerszer csináljuk,

míg létezik. Akasztasz kabátot fogasra,

a semmiből. S holnapra talán

sehol. Rázd ki e napot hajadból.

Amit abban látok, lesz a kezdet.

A ház kész lett, helyet kap az asztal,

egymás okai vagyunk. Nem gondolom,

hogy mindezt valaki csak kitalálná.