Duinker, Arjen: A kő virágzik (De steen bloeit in Hungarian)

De steen bloeit.

De steen die niet kan bloeien,

Wat bloeit die steen.

Zijn bloesems zijn veelkleurig.

Gekleurd als de wolken wanneer de maan hen beschijnt,

Gekleurd als jouw ogen, liefste,

En warm.

Gekleurd als vrolijke ideeën,

Veelkleurig als golven die tot aan de horizon golven.

Wat bloeit de steen,

Wat bloeit de steen die niet kan bloeien ...

Hij geurt naar de wind die het gehuil uiteenslaat,

Hij geurt naar het vanzelfsprekende,

Naar bloed,

Gepofte kastanjes,

Drukte in de straten.

Hij geurt naar een vrijheid van zien en voelen

En betovert veelkleurige vlinders.

Zo bloeit de steen,

De steen die niet kan bloeien.

Ik kom terug,

Ik kom terug, liefste, met een van zijn bloesems.

A kő virágzik.

A kő, amely nem tud virágozni,

hogy virágzik az a kő.

Hajtásai sokszínűek.

Mint mikor a hold a felhőre ragyog,

Mint a szemed, kedvesem,

és meleg.

Színes, mint vidám gondolatok,

Sokszínű, mint a láthatárig hullámzó hullámok.

Hogy virágzik a kő,

Hogy virágzik az a kő, amely nem tud virágozni...

Olyan az illata, mint a könnyet űző szélnek,

Magától értetődőség-illata van,

Vérillata,

Sültgesztenye- és utcai nyüzsgés-illata.

Mint amikor szabadon látsz és érzel,

olyan az illata,

és sokszínű pillangót igéz.

Így virágzik a kő

A kő, amely nem tud virágozni.

Visszatérek,

Visszatérek, kedvesem, elviszem neked egy hajtását.