Elsschot, Willem: A szegényekhez (Tot den Arme in Hungarian)

Den langen dag en heel uw leven

wordt gij gemeden en gekrenkt

als ware in U een stof gemengd

waartegen zonde is voorgeschreven.

Toch is ons aller vleesch en bloed

van ééne soort; en dat de regen

ons aller voetspoor weg zal vegen

dat zien ook zij en weten 't goed.

Maar éérst het geld en dàn pas denken

of hij dan tòch bestaat, de man

die hen bij de ooren nemen kan

om hen met eigen maat te schenken.

Zoo gaat het liedeken zijn gang.

Wees blij dat men u blijft gedoogen:

ge hebt geen wimpers aan uw oogen

en maakt de rijke kindren bang.

Kom, laat ons de afstand eens verbreken.

't Is om mijzelf, ik heb verdriet,

en 'k durf, daar niemand hoort of ziet,

wat gij zult doen of ik zal spreken.

‘Ik ben niet vies van u, o neen,

noch van hetgeen uw kleed doet blinken.

en zwart doet zien en muffig stinken.

Wend u niet af en ga niet heen.

Maar grijp mij of wij broeders waren,

aan éénen duivel saam verkocht,

en laat gerust uw ademtocht

mij om het aangezichte waren.’

Elkerülnek egy életen át

és naponta sértegetnek,

mintha fertőznél, s eretnek

lennél, s nem kedves felebarát.

Pedig egyforma sejtből lettünk,

húsunk és vérünk azonos,

jól tudjuk, hogy véges a sors,

s az eső elmossa a léptünk.

Kovácsolj tőkét jó barátom,

s tudd meg, hogy ki vagy valóban,

s leplezd le őket a jóban,

önmércéjük visszataláljon.

S mondjam-e tovább, hogy légy boldog,

ha megtűrnek maguk között,

szemlesütve jársz üldözött,

s félnek tőled a gazdag porontyok.

Szervezkedjünk, hatalmukat meg-

dönthetjük, közös a bánat,

erődnek az adjon szárnyat,

hogy segítek, – öklöd mutasd meg!

Ruhád, ha kifénylett, dehogy bánt,

rajta mocsok-bűz se fojt, ha

velem menetelsz naponta,

hasonló vagyok én tehozzád.

Testvérek vagyunk, megölelhetsz,

mindnyájunk egy eszmét szolgál,

hogyha bajod van, csak szóljál, -

s bátran nézz rám, - a lélek tervez!