Langendonck, Prosper van: Ó, szánjatok meg… (O weest mij goed... in Hungarian)

O weest mij goed, gij die mijn vrienden zijt

of simpel menschen, die de menschen mint;

ik ben zoo zwak, zoo droef, zoo lafgezind,

zoo zonder veerkracht in den mannenstrijd.

Ik ben als 't arm verlaten zwervend kind,

dat om zijn heengegangen moeder schreit, -

steeds zoekend dat heur stem zijn ziel verblijd' -

en haar niet vinden kan en nimmer vindt.

En 'k weet dat ik haar nimmer vinden zal,

en streef toch voort, met starren kinderzin,

trots menshervaring als geen' mensch geviel.

O weest mij goed in 't luid en ruw geschal

dier mannen, forscher in hun menschenmin

dan 't droefstil kreunen van een kinderziel.

Ó, szánjatok meg, kedves címborák,

humánus szívű, jámbor emberek;

oly bús vagyok, oly csüggedő, beteg,

a férfiharcban elbukom tehát.

Kallódom, mint a kódorgó gyerek,

ki folyton elhalt anyjáért kiált,

hangjában lelné lelke vigaszát -

és soha, soha nem találja meg.

Tudom, soha meg nem találom őt,

mégis gyerekként várom, én konok,

bár tudnom kéne, milyen hasztalan.

Ó, szánjatok meg; emberszeretőbb

a ti duhaj, nyers férfihangotok,

mint az én gyermekded panaszszavam.